Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A IX. századi magyar történelem főbb kérdései: Magyar Nyelv XLI (1945), 33-55

.131 Ha azonban Levedia keleti határfolyója valóban a Don volt, akkor a nyugati mindenesetre a Dnyeper lehetett. Általában véve azonban világos, hogy a császár rövid tudositasa nem lehet megközelítőleg sem teljes képe azoknak a valtozasoknak, amelyek 889 után a Fekete-tengertol északra végbementek. s így szavainak túlságosan merev magyarazata nem volna helyénvaló. Ami Konstantinos leírásának további részleteit illeti a cráfiapioi áaipaXoi névnek NÉMETIBŐI adott 'megbízható, rendületlen szavárd' magyarázata (HonfKial. 315—22) eddig a legjobb, tekintettel arra, hogy ez a magyarazat nem ötletszerű, hanem beleilleszkedik a török törzsnóvadás általános kereteibe. Merésznek látszik azonban a aúp«pToi szóvégi -TÓI elemének a magyar -di képzővel való magyarázata. PAIS DEZSŐ szerint (Scriptores 93, 1. j.) a aáfiapioi teljesen török nyelvi alakulat. PAIS a oápap-roi népnévben valamint a magyar hagyományban szereplő zuardu: Szovdrd névben is a török sap sab^sav ige savar igei ezármazékának -ty: -du (-dy) képzős igenevét látja. PAIS szerint, amennyiben a török gyök jelentése 'letér az útról, elkalandozik', az anonymusi ú. n. Csaba-TÓsiletnek új magyarázata válik lehetségessé: a Szuardu nevet egy magyar vezér kapta, aki a Dunától délre irányuló kalandozásából m m tért vissza, az előré6zében szintén az említett török igével összekapcsolható Sobamogyera nevet pedig ennek a vezérnek elkalandozó népe. NÉMETH és PAIS magyarázataival özemben több más kísérlet látott napvilágot. Ezeknek egy része túlságosan merész, más része pedig kezdetleges (vö. JUHÁSZ: MNy. XXXVII, 100; VALIDI: KCSA. III, 53; MOÓR i.m. 45— 50; GRÉGOIRK: Byzantion XIII, 276). Teljesen indokolatlan és elhibázott az a THURY óta gyakran felbukkanó magyarázat, amely szerint az tíacpaXoi szóban az arab asfalu rejlik. A magyar—kavar—kaliz kérdéssel foglalkozik GYÓNI értékes tanulmánya (MNy. 1938. XXXIV, 86—96, 159—68). Vele összefüggésben itt röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy a kalizoknak tőle feltett szektázó zsidó volta ellen igen nagy súllyal esik latba Bak rí egy tudósítása. Ez utóbbiból a kalizok mohamedán hite világosan kitűnik (vö. VALIDI, IbnF. 217). A Levedia nevet JAKUBOVICH EMIL és PAIS DEZSŐ vizsgálatai tisztázták (utoljára PAIS

: MNy. XXIX, 42). ILJINSKIJ szerint (Byzantinoslavica II, 100-7) Levedias neve voltaképen azonos a IX. század közepén kagánkodó Obadja nevével. Ennek ILJINSKIJ szerint lett volna egy Abddjah változata is, amelyhez a kezdő -I egy arab fogságban megfordult szláv ember toliabol kerülhetett. Ez a magyarázat, bár GYÓNI ÍB figyelemre méltatja (^ nyelv görög feljegyzéses szórványemiekei 79-81), tökéletesen elhibázott. 50