Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A IX. századi magyar történelem főbb kérdései: Magyar Nyelv XLI (1945), 33-55
277 2). Jaihüní munkája a Hudud al-'âlam 6zerzője előtt eem volt ismeretlen. Erre mutat az, hogy a későbbi B i r o n Inak egy mondata, amelyet névszerint J a i h ü n iból idéz, megvan a Hudud al-'ü lamban is (vő. BARTHOLD MiNORSKYnál 1.m. 24). Feltehetjük tehát, hogy ezek az írók az északi népek leírását Jaihüní munkájából vették. Ez a feltevés S a ch a utól származik (MHK. 144, 2. j.), s GRÓF KUUN GÉzÁnál jelenik meg először, de csak a Streifzüge óta közismert (XXX— XXXIV. 1). Jaihüní életéről néhány adatot feljegyeztek a Khorászán történetével foglalkozó későbbi írók. Ezekből megtudjuk, hogy Jaihüní 914-ben a fiatalkorú khorászáni uralkodó mellett kormányzóként működött (Századok 1927. LXI, 158—9). Munkája azonban, amelynek címe 6zerint az „utak é6 országok könyve" műfajba tartozott, elveszett. 1926-ban ugyan HKRZFELD közlése nyomán (Ephemerides orientales 28. sz.) elterjedt az a hír, hogy Jaihüní művének kézirata Meshedben megvan, erről az állítólagos Jaihün í-kéziratról azonban azóta sem derült ki semmi közelebbi. MINORSKY szerint (i.m. XVII, 2. j.) a hír „korai" volt. Jaihüní földrajzi művének szereztetési idejét nem ismerjük. Azt azonban Maqdí6i előbb idézett megjegyzéséből tudjuk, hogy valaha közismert, igen sokat forgatott kézikönyv volt, amely igen hasonlított Ibn Hurradüdbih munkájához. Ez az utóbbi a IX. századi arab földrajzirodalom legnevezetesebb terméke. Első kiadása teliesen elveszett. Második kiadását 886-ban adta ki özerzője Ez is azonban sajnos C6ak részben maradt ránk (kiadta DE GOEJE: BGA. VI.). Éppen az északi népek leírását hagyták ki belőle a későbbi másolók. A világháború utáni esztendőkben ugyan az a hír járta, hogy RAVERTY őrnagy megtalálta Ibn Hurradüdbih teljes szövegét (vö. BARTHOLD, Turkestan 13, 1. j.), a hír azonban minden valószínűség szerint téves volt (vö. KMOSKÓ: Történeti Szemle 1929. XIV, 17). 1 Ibn Rustának és társainak az északi népekről szóló leírásában több kronológiai szempontból értékes adatot találunk. A legfontosabb közülük a besenyőkre vonatkozik, akik Ibn Rus t a és társai Bzerint az Atil folyótól keletre laknak. Ez, amint bizánci forrásokból tudjuk, 889-ig volt így. Ebben az esztendőben a besenyőktől keletre lakó gúzok és nyugatra lakó kazárok megtámadták a besenyőket, s ezek nyugat felé menekülve a Fekete-tenger mellett, Levediában lakó magyarokat előbb Etelközbe (889.), azután pedig (895.) a mai Magyarország felé űzték. Az ősforrásnak a besenyőkről, kazárokról'és magya1 Jaihüní és a későbbi kivon&tolók esetiig Ibn Hurradüdbih munkájából merítettek, viszont bizonyosan függetlenek Ibn Fadlün útijelentésétől. Ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozom a 33. lapon jegyzetben említett értekezésemben. 39
