Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

277 ugyanis a bolgárok területéhez tartoztak, az 1—8, folyók pedig a baskír területhez. Feltűrő mármoBt az, hogy Ibn Ft d ân a baskírokra vonatkozó tudósítást csak a baskír folyók felsorolása után kezdi el. Ennek a magyarázata természetesen az, hogy az egyes omzágok folyóit Ibn Ff d án feljegyezte magának és amikor az utazás végén beszámolóját elkészítette, már nem volt tekintettel arra, hogy az egyes országokban átélt események melyik folyó átlépése után történtek, hanem az illető ország folyóit mindjárt a tudósítás elején felsorolta.

1 Nyilvánvalóan ez az eset a volgai bolgár terület folyóin ál is: a folyók nevének felsorolása mindjárt a tudósítás elején megtörténik, úgyhogy az olvasó első pillanatban azt gondolja, hogy a követség mindezen a folyón át is kelt, mielőtt a bolgár király táborához ért volna. A 15. folyót tehát nyugodtan azonosíthatjuk a Tri Ozero-tól k< Ltre, levő Gaw&ín-folj óval, ha ez az utóbbi valóban létezik.

2 A fentiek értelmében a baskir territórium 922-ben kiterjedt az Ural- és Volga-folyók közének vidékére is. Ennek a ténynek talán a baskir-mf gyar probléma szempontjából is van jelentősége. Julianus ugyanis, amint láttuk, a magyarokat egy bolgár várostól kétnapi járóföldre, a Volga vidékén találta meg. Feltehető, hogy a baskírok egész Julianus idejéig legalább is részben ezeken a Volga-vidéki szállásaikon maradtak. Ha igazunk volt abban, hogy a baskirok között magyarokat is kerestünk, akkor Julianus magyarjai is talán itt a Csirimsán vidékén laktak. Ez azonban a baskíroknak csak egy kisebb maradványa lehetett, mert a XIII. században ők már minden más forrás szerint későbbi hazájukban éltek. Annak, hogy a baskirok valaha a Volgához közel is területeket tartottak megszállva, a baskír hagyományban is nyomát találjuk.

8 Végső összegezésképen elmondhatjuk, hogy a baskirmagyar azonosság tételének helyessége mellett, úgy látszik, több érv szól, mint ellene. Mindakeleti, mindanyugatiforrások vizsgálatából erre következtethetünk. Ha pedig helyesen vontuk le Ibn Fa dián baskíroknál tett látogatásának tanulságait a kérdés szempontjából, akkorfontos lépéssel jutottunk közelebb a keleti magyarok földrajzi helyzetének meghatározásához. 1 Talán e- zel függ össze a baskírok túl korai megemlítése is a kéziratban (Validinéi a 39. §-ban), már az Emba-folyó vidékén, bár az is meglehet, hogy a baskirok hatalma kiterjedt a „maradók"' besenyők területére is. A szöveg szerint az Emba és Ural közötti folyók vidékén ugyanis a besenyők laktak. 1 V. ö. Validi i. h., 38, jegyz. * Mészáros: Magna Hungaria, 1910, 52 k. 32