Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

30 4 nevével, a Jajykkal azonosítja. Igen érdekes, hogy a név Ibn Fa d ánnál ğ-vel (olv. magyar dzs) kezdődik. Németh Gyula mutatott rá arra,

1 hogy a besenyő alakja a névnek Jejik, amelyet Konstantinos Porphyrogennetos a Teiíx (olv.: Jejik) alakban őrizett meg. A Gyh név tehát nem a besenyőktől származik. Mivel ezen a vidéken Ibn FE d án szerint a besenyők és baskírok laktak, fel lehet tenni, hogy a név a baskírok által használt alak. Azonban nem tudjuk, hogy Ibn FFD'ÁN kitől hallotta ezt az alakot, teljes bizonyossággal tehát nem állíthatjuk, hogy baskír névről van szó. Az is meglehet, hogy ez régi név, amelynek sem a baskírokhoz, sem a besenyőkhöz rinesen köze. A második folyónak neve a_ szövegben Gâhâ. Validi szellemes magyarázata szerint Gáhán-t kell olvasnunk s ebben az esetben természetes i 1. h., 111 k. 30