Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

277 magyarok lehettek az ősi szállásokon maradt magyarok is. mert a magyar nyelv bolgár-török jövevényszavai legjelentékenyebb részét az Ural vidékén vette át. Ebben az esetben fel kell tennünk, hogy az ősi szállásokon maradt magyarok és a honfoglaló magyarság nyelve a hosszú évszázados különfejlődés alatt sem változott lényegesen. A magyarok népi hovatartozandóságáról és nyelvéről a keleti adatok sem nyújtanak világos képet. Balhí szerint (IX.század) mind a két baskír fajta török. Ibn Fadlân is töröknek nevezi őket útleírásában (922-ben). Icrisí szerint a baskírok nyelve eltér a besenyőkétől. Igen fontos a XI. századi nyelvtudós, Kásgari tanúsága,

1 aki szintén töröknek nevezi őket és még azt is megmondja, hogy nyelvük a kimekek (nyugatszibériai törökök) nyelvével rokon. Abból, hogy e három megbízható forrás töröknek nevezi a baskírokat, arra következtethetünk, hogy az ő idejükben a török volt a vezető elem a baskírok között, bár az sincsen teljesen kizárva, hogy a török itt is általánosabb értelemben áll „törökös szervezetben élő nomád" helyett. Az utóbbi értelemben használja a török szót Gaihânî is a magyarokkal kapcsolatban. Már Ibn Fadlân idejében nomád törökös szervezetben éltek, és ezt a szervezetet úgylátszik, egészen Julianus idejéig meg is őrizték. Tatárjárás előtti történetüket nem ismerjük. Ibn Fadlân idejében önállók voltak. Területük akkor még messze nyugatra kiterjedt, egészen a Volgáig. Itt talákozott velük Ibn Fad an a volgai bolgárokhoz menet, amikor átkelt az Ural-folyón. Eddigi ismereteink szerint a baskírok mindig a Bjelája vidékén laktak, amióta csak szólnak róluk a források. Ibn FÍdián útleírásának nemrég előkerült bővebb szövegéből azonban megtudjuk, hogy 922-ben a Volga vidékén is voltak baskírok. Tekintettel arra, hogy az új adat gyökeresen megváltoztatja a baskírok régi történetéről alkotott eddigi képünket, s az elmondottak alapján valószínűleg rendkívül fontos a baskir-magyar kérdés szempontjából is, nem lesz felesleges, ha előbb Ibn Ff dián útjáról a legfontosabbakat röviden összefoglaljuk, majd részletesen ismertetjük az új szövegrészt. Ibn Fadlân Muqtadir khalifa követségében utazott 921 — 22-ben a számáni birodalmon, Khvárizmen, az ogúz steppén és a baskírok országán át a volgai bolgárokhoz. Útjának célja az volt, hogy a volgai bolgároknál megszervezze 1 Németh, i. m., 316. 28