Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

277 kivonatolt. Mindkét eset gyakran megtörténik a kivonatolókkel. összegezésképen tehát annyit mondhatunk, hogy a Pauler—Marquart-féle magyarázat helyessége Gaiháni ma ismert verziói alapján be nem bizonyítható, de nyomós okok szólnak mellette. Az „első határ" kifejezésre sokat építeni azonban az elmondottak szerint nem szabad. így már nyelvi okokból is helytelen az az újabban felmerült feltevés,

1 amely szerint „talán már Ibn Rusta leírásának ,első határ' megjelölése sem a térbeli sorrendet, hanem a kor szerint ,első' hazát jelentette, mert az arab „awwalu haddin" ilyen foidítása, amint láttuk, helytelen. Marquart egyébként úgy gondolja,

2 hogy a Gaiháni-féle tudósít ás nem a valóságnak megfelelő leírás, hanem érdekes névkeveredésből született feltevés. Magyarázata a következő: a magyarok arab neve: al-m.ğğ.rîya (névelővel és népnévképzővel), néhány rekorstruált alak, továbbá b.sğ.rt, b.ég.rt; a baskíroké viszont: lááq.rd. Azután így folytatja: „Von arabischemSprachgebrauch, welcher die Magyarén und Baschkiren mit demselben Namen bezeichnet, geht die Benennung der vermeintliehen Urheimat der Magyarén bei den Reisenden des 13. Jahrhunderts und den ungarisehen Chronisten aus: terra Bascart, id est magna Hungaria (Joannes de Piano Carpini), Pascatir (Wilhelm de Rubruquis), Biscardia (Wiener Bilderchronik), Barsatia (Simon de Keza)", majd Vámbéryre és Tomaschekre hivatkozik, akik nem hittek .Julianus baskiriai magyarjaiban. Marquartnak ez a magyarázata nyelvi érvekre épül. <5 ugyanis a baskirok nevének egy Yáqütnál található alakját (böSq.rd) szembeállítja a BalhI-féle másik (vokalizálatlan) vaiiánssal (b.sg.rt), azt mondva, hogy csak az előbbi a baskirok igazi neve, az utóbbi a muyğ.r név változata. A Balhi-féle b.sg.rt egyike a baskír név araboknál használatos számos variánsainak. Feltűnő benne a ğ-hang, amit talán valóban megmagyalázhat a muüg.r név g-je, bár más megoldás is elképzelhető.

3 Balhí tehát baskír-n&k nevezi a magjarokat, az általa használt névalak î azonban talán keveredésen alapul. Rá kell azonban mutatnunk arra is, hogy — amint fentebb már láttuk — B.tlhi alaptalanul nevezi a feketetengetri magyarokat baskir1 Gróf Zichy István: Magyar őstörténet, a Magyar Szemle K ncsestára, 5. sz., 1939, 38. 3 I. h„ 68 kk. 3 V. ö. Németh. A Honf. Kial 310. 25