Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

277 nak, úgyhogy a kérdés továbbra is fennáll: a baskírok és magyarok összetartozandóségának tudata, vagy a névhasonlóság miatt azonosítja-e B^jhî a két népet. A baskír és magyar nevek keveredésére ugyanis legalább egy bizonyos példát találunk az araboknál. A dunai magyaroknak és a besenyőknek egy Bizánc elleni támadásával kapcsolatban Mas'üdI a magyaroknak a (vokalizálatlan) tğgrd nevet adja,

1 ami aligha lehet más. mint a Gaiháni-féle muğğ.r és a baskírok arab nevének (btSg.rd) keveréke. Azt azonban, hogy ez a névkeveredés az araboknál általános volt-e, vagy pedig csak néhány esetre korlátozódott, nem tudjuk. Németh Gyula szerint a Gaiháni-féle névalak is keveredés eredménye/Szerinte ugyanis „eredetileg a pontusi raegyarság neve mogyeri, a baskiiiai magyarság neve baiyyr ... A baskiriai magyarok baiyyr neve a Pontusnál lakó magyarok nevével, a mogyeri-\el összevegyült és így állt elő a modíyeri név".

2 A keleti adatokról tehát összefoglalásul a következőket mondhatjuk: B.ilhi világosan baskírnak nevezi a magyarokat is. Nem állíthatjuk ugyan, hogy ez a magyar-baskir azonosság megdönt hetetlen bizonyítóba, azt azonban, hogy ő a baskír és magyar nevek hasonlósága miatt azonosította a két népet, teljesen meggyőzően bizonyítani nem lehet. Ami Gaihánit illeti, a valószínűség a mellett szól, hogy a tőle felhasznált magyarokról szóló tudósításban is szó volt Baskiriáról. Az érveket és ellenérveket mérlegelve arra az ereelményre jutunk, hogy az arab források inkább a baskirmagyar azonosság tételének helyességét támogatják. Érthető azonban az is, hogy Gomhocz Zoltán nem tekintette döntőnek ezeket az adatokat. 1 Marquart, i. h., 60 kk. tárgyalja ezt a részletet; a névalakra nézve v. ö. de Goeje: Bibi. Geogr. Arab, VIII, 180. J A Honf. Kial. 314. — A magyar névnek az araboknál egyetlen'régi feljegyzését találjuk: ez a Gailiáni-féle mug'g.r. Mivel az arab írás csak az a, t, u magánhangzó-jeleket ismeri, e három jel az idegen szavakban sok hangot fejezhet ki. A Gaiháni-féle névalak első szótagjának-«-ja Gaiháni legrégebbi kivonatolójának, Ibn Rustának kéziratában található. A második szótag vokalizálatlan. Az összes többi Gaiháni-kivonatolók ennek a névalaknak többékevésbbé hibás változatait használják. A X. század utáni geográfusok is árveszik néha ezt az alakot (pl. Abü-1-Fidâ Bakrin keresztül), az ő variánsaik azonban legtöbbször egész romlottak. A régebbi arab geográfia egyébként, amint az előadottakból kitűnik, a magyarokat bankit néven ismerte. 26