Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A Rézváros: Antik Tanulmányok VII (1960), 211-16
456 6. Az elmondottak alapján válik lehetségessé az arab Nagy Sándorregényhez fűződő néhány eddeig tisztázatlan probléma magyarázata is. Az arab Nagy Sándor-regényben ugyanis, legalábbis egyes változatok szövegében, szintén szó van a Rézvárosról, mégpedig Sárgarézvár és Vörösrézvár néven, amelynevek itt is egy drágakővárosra, illetőleg a Halott városra vonatkoznak. A Nagy Sándor-regény arab változatai tartalmilag két nagyobb csoportot alkotnak: az egyikben a kaukázusi retesz megépítése áll a központban. A másikban két vezető motívum fűződik össze: Nagy Sándor útja a Rézvárosba és további útja az örökélet forrásához. A szakirodalomban eddig feltűnően sokat foglalkoztak a kaukázusi retesz megépítésének történetével és hasonlóan sokat az öröklét forrásának motívumával is, a rézvároshoz vezető út azonban alig foglalkoztatta a kutatókat. A kaukázusi retesz motívumának esetében ez azért is nagyon érthető, mert hiszen ezekről a reteszekről maga Mohamed is beszélt a 18. szurában, s idevonatkozó szavait, a hétalvók legendájára való utalásával együtt mind a mohamedán, mind pedig a nyugati szakirodalom (utoljára L. Massignon) főleg apokaliptikus jelentőségük miatt gyakran tárgyalta. Ami az örökélet forrását illeti, T. Nöldeke egyik tanítványa, I. Friedlánder volt az, aki ezt a vallástörténeti szempontból is fontos epizódot a legalaposabban megvizsgálta. Friedlánder műve az egész Iszlám-kutatás szempontjából igen hasznosnak bizonyult és több tekintetben ma sem tekinthető elavultnak. Az azonban kétségtelenül gyengéje Friedlánder módszerének, hogy témáját szigorúan az örökélet forrásának motívumára korlátozva, nem veszi tekintetbe, hogy az örökélet forrásához vezető út epizódjai az arab regényben is elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva a Rézvároshoz fűződőkkel. Friedlánder eljárását esak bizonyos mértékig igazolja, hogy Mohamed nem vette fel prédikációjába a Drágakőváros epizódját, s hogy Mohamed az örökélet forrásáról szóló epizódot is teljesen elhibázott formában adja elő, úgyhogy nála Nagy Sándor szerepét Mózes veszi át, ami a Nagy Sándor-regénnyel való kapcsolatot teljesen megszünteti. A két epizód eredeti egysége azonban ennek ellenére világosan kitűnik a későbbi arab forrásokból, így a hadít-irodalomból is, annak ellenére, hogy a hagyományírók egyébként mindig igyekeztek magukat pontosan ahhoz tartani, amit Mohamed mondott a Koránban. Az örökélet forrásáról és a Drágakő-, illetőleg Rézvárosról szóló epizódok ma csak rövidített változatban ismertek. Valószínű azonban, hogy korábban, a IX. sz. közepe előtt, voltak a Nagy Sándor-regénynek olyan arab fordításai vagy átdolgozásai is, amelyek még a teljesebb változatot tartalmazták. A ma ismert változatok eltérései azonban mindenesetre arra mutatnak, hogy nem egyetlen közös ősforrásról van szó. Ebből a szempontból sem látszik tehát ma sem indokolatlannak K. F. Weymann érvelése, aki szerint a Nagy Sándorregénynek az araboknál soha sem volt egy általánosan elfogadott fordítása. Azonban mindez nem változtat azon a tényen, hogy az arab Nagy Sándorregény változataiban az örökélet forrásának epizódja egyetlen egységet alkotott a Drágakővárosról szóló történettel, tehát pontosan úgy, mint az etióp Nagy Sándor-legendában, ahol a Drágakőváros-epizód egyenesen központi szerepet játszik. Egyáltalán nem túlzott tehát, ha azt mondjuk, hogy a Drágakő-, illetőleg Rézváros-epizód csak véletlenül maradt ki Mohamed prédikációjából. 5 Ez ellen legfeljebb csak arra hivatkozhatnánk, hogy P. G. Bulgakov sz.ovjet kutató szerint legújabban Ibn al-Faqíh meshedi kéziratából került elő egy olyan részlet, amely a Nagy-Sándor-regény görög eredetije alapján készült fordításnak látszik. 358
