Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A Rézváros: Antik Tanulmányok VII (1960), 211-16

213 Sándor-regényből származik, továbbá, hogy az emberi képességek végessége már a görög regénynek is kétségtelenül legfontosabb alapmotívuma. Kevéssé kielégítő az is, amit P. Borchardt, az ismert német Atlantis-kutató adott elő az Ezeregyéjszakának ezzel az elbeszélésével kapcsolatban a Peteimann's Geographische Mitteilungen-jei számára írt értekezésében. Borchardt elsősorban a karaván útvonalának földrajzi magyarázatával foglalkozik és arra az eredményre jut, hogy amennyiben az elbeszélésben említett Kairuánt nem a jól ismert tunéziai Kairuánnal, hanem a középegyiptom i Kairuánnal azonosítjuk, az elbeszélés többi földrajzi adatait is minden további nélkül valóságos földrajzi helyekkel azonosíthatjuk. Borchardt végül is arra az eredményre jut, hogy a Sárga réz város motívuma valószínűleg Platón Atlantis-mondájából származik, amelyben, amint az közismert, a rézerődítmény motívuma szintén szerepel. Borchardt földrajzi magyarázata annál inkább is különös, mert az ő figyelmét sem kerülte el, hogy magában az Ezeregyéjszaka történetében is utalás történik a Nagy Sándor-regényre, amennyiben az egyik helyen arról van szó, hogy a Sárgarézvárosba vezető út «Nagy Sándor útja». Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez az utalás már magában is a valóságos földrajzi helynevekkel való azonosítás ellen szól s a kutatást félreérthetetlenül a Nagy Sándor-regény felé irányítja. Borchardtnál mindenesetre már lbn Khaklün, a XIII. századi nagy nyugatafrikai kultúrtürténész is helyesebben ítélt, aki szintén foglalkozott a Sárgarézváros történetével, de arra az eredményre jutott, hogy a történet hihetetlen, meit Nyugat-Afrikában nincsen Sárgaiézváms. s hogy eleve valószínűtlen, hogy az emberek rézből városokat építettek volna. 5. Ami a Nagy Sándor-regényt illeti, a Sárgarézváros történetének eredeti verziója itt a III. könyv 28. c.-ban, a fejezet közepébe interpolálva található meg, a regény B, C és L változataiban. Itt arról van szó. hogy Nagy Sándor, mint egykor Dionysos, távol keleti úlján Xysáig jut. alıol egy magas hegyen a Drágák óvárosban egy halott embeit talál egy kereuten. aki nem más, mint maga Dionysos. Különböző epizódok következnek ezután: lakoma drágaköves edényekből, hirtelen mennydörgés, fuvola- és bárfabangok stb . mire a sereg rémülten továbbvonul. Az Ezeregyéjszaka elbeszélésének más motívumai is, mint pl. a llomokfolyó. előfordulnak a regény szövegében. Afelől tehát, hogy az arab elbeszélés végső fokon a görög regényből való kölcsönzés, a legcsekélyebb kétség sem lehet. A legfeltűnőbb azonban az. hogy míg a regényben egy Drágakő- (Zafír-) városról van szó, addig az arab elbeszélés egy Sárgaié/városról beszel Kelmerül természetesen a kérdés, hogy mi lehet ennek a változtatásnak az oka Ez már a második kérdés, mert az imént azt a kérdést hagytuk nyitva, hogy miért került az Oikumené széleinek arab leírásában llerakles oszlopainak helyére a Sárgarézváros. .Mindkét kérdésre világos feleletet találunk a Xag\ Sándor-regény régi szír változatában. Ebben ugyanis a Drágakői áros helyén meglepő módon azt a várat találjuk, amelyben egy a világ végét mutató ábra van. A két motívum kontaminációja tehát itt szinte szemeink előtt rnegi végbe. Ezek után természetesen már az sem meglepő, bogy a szír regényben az Oikumené szélén levő vár mellett, ugyanúgy, mint az Ezeregyéjszaka történetében eg}' különös ősnép lakik. A legfontosabb azonban az. bogi a <zir regény földrajzi tekintetben sem hagy semmiféle kétséget sem: ez. a város a regény szerint valahol a távoli keleten, a név szerint említett Szama ı kálidtól keletre fekszik, tehát pontosan ott. ahol az ujgurok fővárosa, a töıteııeti Rézváros volt. 357