Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20
11 szerint ez már valódi jövendölés, NÖLDEKE ugyan elismeri, hogy a kazárok, mint lierakleior, császár szövetségesei 627-ben a Kaukázuson át betörtek Persa rmon iába, ez a betörés azonban szerinte nem egy küzdelem kezdetét jelenti, mint a legendában, hanem a hosszúra nyúlt bizánci—perzsa háború befejezését. A 94(1 tehát NÖLDEKE szerint önkényes, találomra odavetett szám. Mindebben NöLDEKÉt az is megerősíti, hogy a szír legendának egy metrikus feldolgozását is ismerjük, amely az egyik kézirat kolofonja szerint az 521-ben meghalt nevezetes szír író, Jacob Sarugensis kedvelt metrumában készült. Bár az 515 és 521 közötti idő elég kevésnek látszik az átvételre, 51 mégis NÖLDEKE úgy gondolja, hogy a metrikus átdolgozás szerzőjének Jacobot kell tekintenünk. Minthogy NÖLDEKE tekintélye szinte megingathatatlan volt a szír filológia terén, nem találtak elfogadásra W. BoussETnek és C. HUNxirsnak, a metrikus változat későbbi kiadójának fejtegetései sem, 5 2 akik alapos érveket hoztak fel a mellett, hogy a legenda egyes részei mégis a 627. évi kazár betörésre látszanak utalni. 5 3 Legutóbb PFISTEK is újra határozottan NÖLDEKE véleménye mellett foglalt állást. 5 4 Annál sajnálatosai)!) tehát, hogy KMOSKÓ MIHÁLY fejtegetései, 5 5 amelyek valóban eldöntik a kérdést, csak néhány éve és még most is csak kivonatosan kerültek a nyilvánosság elé. KMOSKÓ egész sor érvvel bizonyítja, hogy mind a metrikus legendában, mind a prózai szövegben félreérthetetlen utalások vannak II Khosiav és Herakleios háborújára. Mindkét változatról azt kell tehát mondanunk, hogy jelen formájukban a legendának a 628 után átdolgozott formáját tartalmazzák. 5* KMOSKÓ érvelése minden bizonnyal helyes. Az apokaliptikus irodalomban az ilyen átdolgozás természetes jelenség : az utolsó jövendölésben megadott idő eltelte után a legenda későbbi használói új jövendöléseket toldanak be a szövegbe. KMOSKÓnak a 940. évre vonatkozó betöréshez fűződő fejtegetései azonban szintén fontos hiányosságokat tartalmaznak. Először is meg kell jegyeznünk 5 1 A NDERSON , i. m. 27, 1. jegyz. 3 2 C. IIONNIUS, DHS syrische Alexandorlied (Göttingen 1904), 21—23. 3 3 ANDERsoNnuk (i. m. 27, 1. jegyz.) az említett elbeszélésben szereplő kapukhoz liizödö magyarázatni nem meggyőzőek. 3 41. m. 3H ; mind a prózai, mind a metrikus változat dntálásában NÖLDEKÉhez csatlakoznak MAOOUN (i. m. 39) és CARY (i. m. II) is. 3 3 Vö. Ar ta Orient. IV, 35—36. 3 3 Ebből a szempontból már BOISSET (i. h. 115) és KAMPERS (i. m. 70—85) is tettek helyes megjegyzéseket. BOI SSET szerint a metrikus és a prózai változat közös forrásra megy vissza. Annak ellenére, hogy az élet forrásának keresése, valamint a világév-spekuláeió valóban fontos és jellegzetes motívum-többlet a metrikus változat szövegében, hasonlóképpen a hun jövendölés is fontos többlet a prózai változatban, ezt a véleményt helyesnek kell tartanunk. Megerősít bennünket ebben az is, hogy PseudoDionysios Telmahrensis (IX. század) rövid összefoglalásában, ahol a szír Nagy Sándorlegenda tartalmát adja (vö. NÖLDEKE, i. m. 32, A NDERSON , i. m. 27—28),szorosan érintkezik hol a prózai változattal, hol pedig a metrikussal, néhány esetlxm nzonbun egyikkel sem. Feltehetjük tehát, hogy a szír Nugy Sándor-legendának volt olyan régi változata is, amely a későbbiek során elveszett, de Psoudo-Dionysiosnak még rende lkrzc'réic állott 350
