Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20
456 hogy a kazár beavatkozás Herakleios oldalán valóban a 027. év eseményei közé tartozik. 5 7 üe volt egy hatalmas kazár betörés 629-ben is, amelyről Moses Kalankatvae'i (ed. Tiflis 34—57) örmény szerző elsőrendű szemtanújelentések alapján igen részletes tudósítást közöl. Moses szavaiból világosan kitűnik, hogy a 629. évi kazár betörés már nem a bizánciak ösztönzésére történt, hanem hatalmas önálló hadjárat volt, amely több esztendeig tartott és Örményország nagy részére rettenetes pusztulást, éhínséget és pestist hozott. 5 8 Azok az örmények tehát,, akik a kazár pusztításoktól délre éltek, Észak-Mezopotámiában, a llaloras vidékén, a Nymphios folyónál és a Tigris forrásvidékén, a 626. évi háborús szenvedések után 5 9 újra az enyészet szélére jutottak. Ezekre a nagy eseményekre utal tehát a 940/629. évre vonatkozó jövendölés szerzője is. és az sem lehet kétes, hogy itt megint vatieinatio ex eventu-ról van szó. Rendkívül érdekes egyezés mutatkozik a szír legenda és az örmény elbeszélés között abban is, hogy mind a kettőben 6 0 Jeremiás prófétának ugyanazokra a szavaira (I, 13—16) történik hivatkozás. A szír legenda szerzője egyenesen Nagy Sándorral ismételteti el a próféta szavait. 6 1 Valódi jövendölést tartalmaz ezzel szemben a feliratnak az a része, ahol Tubarlak veresége után megígéri, hogy tizenöt év múlva Asszíriát és Babilóniát is át fogja adni Nagv Sándornak. Ez a jóslat ugyanis, amint tudjuk, nem teljesedett be. II. Khosrav—Tubarlak veresége után 15 évvel, 643-ban a mohamedánok már végleg megdöntötték a szászánida Perzsiát. A be nem vált jóslat felhatalmaz bennünket arra, hogy a legendát mai formájában a 629. évet követő, de az arabok mezopotámiai győzelmét, vagyis 636 ot megelőző esztendőkből származtassuk A második jóslatnak a 629. évi kazár betörésre való vonatkoztatása révén világosság derül a legenda szerzőjének a kazár szövetségről alkotott felfogására is. Herakleios és Nagv Sándor azonosítása ugyanis igen nehéz helyzet elé állította a szerzőt. A perzsa hadjárat során ugyanis Herakleios, amint összes forrásunk egybehangzóan bizonyítja, maga nyitotta ki a kaukázusi kapukat a kazárok előtt. A szerző ezekre az eseményekre csak a lehető legtapintatosabb formában, közvetve utal. 6 2 Az ő Nagy Sándor—Herakleiosa "Vö. MNy. XLIX (1953), 319—323. 5" NÖLDF.KE az örmény forrásokat csuk K. PATKAMAN egyik cikkének rövid tájékoztatója alapján használta és erről a betörésről egyáltalán nem tesz említést. 5* Vö. J. A. MANANDJAN, Viznnt. Vremennik 1950: 145. Mosest illetőleg vö. AlNy. i. h. 321—322. 6 1 Az. elmondottak alapján nem látszik elfogadhatónak KMOSKÓ (VÖ. Acta Orient. IV, 33—34) szokatlanul merész feltevése, aki 940. évre vonatkozó jövendölést Konstantinápoly 1453-ban történt elestével hozza kapcsolatba. " Kevésbé tapintatosak a nyugati források, amelyekhez Dagobcrt egyik bizánci követsége révén jutott el a kazárok segítségül hívásának híre. Ez a tudósítás, amelyből Fredegar, Aethicus, Ekkehard és Freisingi Otto is merítettek, egyáltalán nem előnyös Herakleios szempontjából. FÓTI (ITK, 1913: 37—41) egyébként igen értékes fejtegetéseiben Aethicus korát WUTTKE naiv magyarázata alapján helytelenül határozza meg (vö. EEKHARDT, Körösi ('soma Arch. II, 422—433; Vő.: De Sieambria á Sans-Soaei I Paris 1943], 13, 16—6). 351
