Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kangarok és zavarok: Magyar Nyelv LII (1956), 120-25
121 megfogalmazott mondatba, mint ez: ,,az a kangarije nép, amely Turkosztánliól Transzkaukáziába betört, egy besenyőktől független kangar nép lehet" —, nemcsuk az én magyarázatom, de a még ezután közzéteendő, azzal részben vagy homlokegyenest ellenkező magyarázatok is fáradság nélkül beleérthetők. — Egyébként GYÖRFFY, úgy látszik, kerülte az ismétléseket: itt idézett bárom nyilatkozatában a kangar egyszer nyugatázsiai nép, egyszer délszibériai, egyszer pedig turkesztáni. — A magúin részéről THÚRTnak és Mx^ARTNKYnek a GYÖBFFYtől említésre sem méltatott Konstantin magyarázatait, ezekben a vonatkozásaikban, hibáik ellenére is, mint 1943-ban (őstört. Szerk. LIGETI 122) és 1964-ben (I. OK. V, 272, 1)4. jegyz.), ma is alapvető jelentőségű nek tartom. Ami mármost a besenyőktől elválasztott régi kangarok és a besenyők egyesülését illeti, GYÖRFFY (i. h.) úgy gondolja, hogy itt az ő „módosított" magyarázatából merítek, bár sajátságos módon éppen megfordítva gondolom az eseményeket, mint ő. Én ugyanis (I. OK. V, 271 és előadásaimban) GYÖRFFYnek az imént idézett nézetével ellentétben, sejtésképpen — hiszen a kangarok történetéről 541 előtt és 541 - 889-ig sommit sem tudunk — azt az ötletet vetettem fel, hogy a kangarok lehettek azok, akik meghódították a besenyőket, mert ók lépnek fel később a besenyők vezértörzsciként, s a kettős (besenyő — kangar) nevet is, más példákhoz hasonlóan (vö. NÉMETH, HonfKial. 78) kangar hódítással magyarázhatjuk a legegyszerűbben. GYÖRFFY (i. h.) szerint, „ismerve a besenyő törzsszövetségben a kangaroknak a kabarokéhoz hasonlítható helyzetét", ez „eleve valószínűtlen". Nem vagyok ugyan szakértő az „eleve valószínű" és „eleve valószínűtlen" feltevésekben, de úgy tudom, hogy Konstantin (39. fej.) tanúsága szerint a kavarok csak a magyarok hadifelvonulásaiban jártak elöl, az elővéd sok véráldozatot kívánó, igen hátrányos szerepében. A kangarok viszont, ugyancsak a császár szavai szerint, a besenyők állandó vezértőrzseit alkották, úgyhogy már maga u kangai eredet is előkelőséget jelentett a besenyőknél. A magam részéről nem ismerek olyan adatot amely arra mutatna, hogy a kavar származás az előkelőség jele lett volna u magyaroknál. Mint 1962-ben, ügy rnost is szívesen napirendre térnék végül a felett a nem éppen mérsékelt gondatlanság felett, amellyel GYÖRFFY a „Budapest régiségéi "-ben. tehát egy történeti kiadványban, 1950-ben Irt cikkemet (MNy. XLVI, 301 2) idézi Én ott Mar Aha perzsa nesztoriánus püspöknek a halála után készült elet rajzáról beszélek. GYÖRFFY (i. h.) maga is jelzi, hogy az új adatra vonatkozó ismereteit ebliöl az egyetlen nyomtatott lapot sem kitevő, félreérthetetlenül megfogalmazott cikktől meríti, de mégis, amint a fent idézettekből kiderül, háromszor is Mar Aba nem létező szír író nem létező krónikájáról, illetőleg adatáról beszél. A kangarokról ugyanott azt írom, hogy nevük kangaráyé alakban fordul elő a szír szövegben, s hogy ebiion az -áyé szír népnévtöbbesszám-képző. GYÖRFFY azonban megint csak rám hivatkozva a tréfának is beillő kangarije (kontaminált szír „nyelvújítási" alak a modzsgharijc formában közismert arab adatból és a kangaráyé szír névalakból) nem létező formát használja. Elismerem, hogy GYÖRFFY fenti „módosított" és nem módosított ötleteinek a szempontjából nem túlságosan fontos, hogy Mar Aba perzsa püspök volt-e vagy szír krónikás, s az sem, hogy ő maga vagy pedig életrajzának írója említi-e a kangarokat a kangaráyé vagy akármilyen más névalakban. MégÍ9 ezeknek 1 a valóban nem tőlem származó „udat"-oknak a tulajdonjogáról, tekintve, hogy GYÖRFFY most már nyomtutásbun is a számba adja őket, kénytelen vagyok lemondani. Ez a THÚRY alapötletének a történetéből kiragadott néhány mozzunat is, úgy gondolom, tanulságosan mutatja, hogy őstörténetünk kevés adat alapján sokat tárgyalt kérdéseiről nehéz igazán újat mondani, de itt még az új is csak akkor igazán új, ha részletes megokolással, a korábbi véleményektől pontosan elkülönítve, szabatos formában jelenik meg. 305
