Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A török népek és nyelvek tagolódásának kérdéséhez: Magyar Nyelv XLV (1949), 291-96

291 A török népek és nyelvek tagolódásának kérdéséhez.

1 Sokat foglalkoztak újabban a türk-ogúz-ujgúr etnogenezissel (P. A. BOODBERG és MAENCHEN—HELFEN 1936 óta; LÁSZLÓ FERENC: BiblOrientHung. V, 103—9; W. EBERHARD 1942 óta: A. BERNSTAM 1946.; V. MINORSKY 1948.; BAHAEDDIN ÖGEL az utóbbi két év folyamán). Az utóbbi két év folyamán egy nagyobb értekezésben magam is vizsgálatnak vetettem alá a számomra hozzáférhető mohamedán, török, kínai, ujgúr és iráni források idevonatkozó adatait, és úgy találtam, hogy a belsőázsiai történelemnek ez a sarkalatos és eddig rejtélyes kérdése nagyobb nehézségek nélkül megoldódik, ha a forrásokat egyidejűleg tesszük vizsgálat tárgyává. Tekintettel arra, hogy a kérdés még mindig a nemzetközi szakirodalom napirendjén szerepel, indokoltnak látom, hogy eredményeimet addig is röviden összefoglaljam, amíg az orientalisztika ötéves tervének 1 Ez a dolgozat részben kiegészítés a MXy. utolsó füzet ben (XLV, 164 — 8) közzétett értekezésemhez. — Az ott elmondottakhoz pótlólag ezt jegyzem meg: A jagmák keleti határa a .Julduz-völgye volt (i. h. 166). Ott találjuk ugyanis aztajagma várost, amelyet CHAVANNES három néven is említ: Heng-tu, Tan-tu, Ta-tu. A helyes olvasat a Ta-tu, amelynek ó-kínai alakja a KaUyarinál található Tartuq jagma városnév pontos megfelelője.