Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kangarok és zavarok: Magyar Nyelv LII (1956), 120-25

121 - bizonyára emlékeztetőül - titkárnői jegyzetek is készültek. GYÖRFFY (i. H.) ezeket a közreműködésem nélkül készült feljegyzéseket sajátságos módon „kivonatos jegyzőkönyv"-nek minősítve, a következőkben idézi — illetőleg nem idézi — bírálatomat: „CZEGLÉDY: . . . Tudományos munkához igen, de tankönyvhöz túl merésznek találja a besenyő támadással kapcsolatban GYÖRFFY szír forrásinterpretációját. Csatlakozik MORAVCSIK véleményéhez, nem lehet lezárni az őstörténetet biztos tényekkel, rá kell bízni a szerkesztőre, hogy véglegesen leszűrje az esetleg ellentmondó előtanulmányokból, amit helyesnek tnrt. Persze óvatosan kezelendő, mert a laikus rosszul bírja a kétségeket." Természetesen feli sieges volna hangsúlyoznom, hogy ez nem az én bírálatom, hanem az, amit belőle a feljegyzések készítője lényegesnek tartott vagy egyáltalán fel tudott jegyezni. Bár az ellen, ami e kipontozással kezdődő és gyászosan is végződő néhány mondatfoszlány közé egyáltalán bekerült, semmi kifogásom nincsen, nem tudok egyet érteni azzal a szemlélettel, amely éppen egyes ötletek eredetiségének megvitatásakor elegendőnek tartja mások véleményének ilyen idegen kéztől származó, „kivonatos" fogalmazásból történő ,,idézés"-ét. Még rosszabbul járt azonban GYÖRFFY (i. h.) 1955-ben írt cikkében egy másik bírálat, NÉMETH GYULAÓ, aki mint társszerző már magában a közösen készített, nyomtatásban közzé nem tett referátumban (25. lap, 1. jegyz.) kifejtette GYÖRFFYnek az állítólagos 541. évi besenyő —szavárd háborúval kapcsolatos, fent idézett ötletére vonatkozó elutasító véleményét: „Nem lehet még ekkor itt besenyőket felvenni. És egy magában álló kétes adat

1 nem alkalmas arra, hogy egy ismertebb kor adataival épített elgondolást megdöntsön." Érthetetlen, hogy GYÖRFFY NÉMETHnek éppen a saját véleményéhez lapalji jegyzetben csatolt bírálatáról hogyan feledkezhetett meg. Pedig a csonkán közölt, illetőleg teljesen elhallgatott bírálatok után GYÖRFFY álláspontja feltűnő változáson ment át: most már ő sem „vett fel" besenyőket 541-ben. Erről ő maga (i. h. 31) most így ír: „Az előtanulmány 1952. március 14 én került megvitatás alá, amelyen CZEOLÉDY bírálta felfogásomat. Ugyanakkor véleményemet némileg módosítottam." Ezt a „módosított" véleményt az értekezletről készített feljegyzésekből GYÖRFFY a következőképpen idézi [S]: „GYÖRFFY: Mar Aba szfr adatával kapcsolatban megjegyzi, hogy a dolgozat megírása óta rájött a kérdés jobb interpretálására. Az a kangarije nép, amely Turkesztánból Transzkaukáziába betört, egy besenyőktől független' kangar nép lehet, s ezek támadásához kapcsolhatjuk a szavárdok átköltözését. A kangar népet később meghódították a besenyők s azért szerepelnek Konstantinosznál mint a besenyők első három, előlharcoló, csatlakozott törzse." Ehhez az indokok és kifejtés nélküli, de GyÖRFFYtől, ügy látszik, eredetinek tartott „módosított" ötlethez — most már függetlenül attól, hogy GYÖRFFY milyen bírálatok után vetette fel — egyrészt csak annyit kivánok megjegyezni, hogy a szavárd szétválást, amint már előbb is jeleztem, a magam részéről nem kapcsolom össze az 541. évi kangar betöréssel, másrészt pedig azt, hogy GYÖRFFY újabb ötlete nem más, mint M

ACARTNEY fent idézett alaptételének kevésbé szerencsés megfogalmazású változata. A „független" ugyanis ebben az összefüggésben túlságosan rugalmasan értelmezhető szó. Jelentheti például azt, hogy a kangurok függetlenek voltak ugyan a besenyőktől, de maguk is besenyők lévén, nevük a besenyőből magyarázandó; vagy: a kangarok függetlenek a besenyőktől, de maguk is törökök és nevük is az; vagy: a kangarok függetlenek a törököktől és nem is törökök stb. stb. Azt sem kell talán hangsúlyoznom, hogy egy olyan dodonai stílusban 1 A szír adatot én 1950-ben részletes bizonyítás nélkül neveztem hitelesnek A „kétes" jelző tehát 1952-ben teljesen indokolt volt. Azokat a további érveket, amelyek az új adat hitelességét, úgy vélem, meggyőzőbben bizonyítják, osak 1954. évi cikkemben (I. OK. V, 248-66) fejtettem ki. » Én ritkítottam: 304