Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kangarok és zavarok: Magyar Nyelv LII (1956), 120-25

121 közszó, csak azt, hogy a besenyő vezértörzsek neve volt, és 'vitéz, előkelő születésű' értelemben használták. Ez a felismerés most már lehetővé tette M

ACARTNEY magyarázatának utólagos megalapozását: besenyőket kronológiai és földrajzi okokból valóban nem kereshetünk a korábbi támadás kangarjaiban, de erre a császár szavai nem is kényszerítenek bennünket, s nincs többé akadálya annak, hogy a korai kangarokat elválaszszuk a későbbi besenyőktől. Ebben a felfogásomoan azután végleg megerősített az az ellentét, amely nézetem szerint a magyar és besenyő vonatkozású mohamedán források, valamint Konstantin tudósításai között mutatkozik (I. OK. V, 272). II. 1. Cikkemnek a besenyő támadásra vonatkozó részletével kapcsolatban legutóbb GYÖRFFY GYÖRGY (Budapest régiségei XVI [1955.], 31, 2. jegyz.) tett néliány megjegyzést. GYÖRRRY úgy gondolja, hogy ezt a részletet 1954-ben én lényegében az ő 1952-ben kifejtett idevonatkozó álláspontját követve dolgoztam ki. Ezt a nyomtatásban meg nem jelent álláspontot GYÖRFFY abban a referátumban, amelyet a MOLNÁR ERIK akadémikus őstörténeti tankönyvével kapcsolatos, 1952-ben tartott előkészítő értekezletek egyikére NÉMETH GYULÁVAL közösen dolgozott ki, Konstantinnak a levedini tiesenyő támadásról szóló szavait idézve így fogalmazta meg [1]: „Az a kangar — b e s f n y ő

1 támadás, amelyről itt szó van, igen régen kellett, hogy történjék, mert a szavárdok már 740 és 750 között szerepelnek a Kur folyó völgyében; egy nyugatázsiai kangar nép Transkaukáziába való betöréséről pedig Mar Aba VI. századi szír krónikája tudósít. (Ez utóbbi adatot közölte CZEQLÉDY KÁROLY: Magyar Nyelv XLVI. 361.) A szóbanforgó kangar támadást több évszázaddal a honfoglalás előtti időbe helyezve és a fejedelemválasztással kapcsolatos részt elválasztva tőle, Levédiát a Kaukázus melletti hazával, Etelközt a Volga és Duna között elterülő délorosz szteppével azonosíthatjuk " A referátum másik idevonatkozó helyét GYÖRFFY a következőkben közli [2]: „A szavárdok leköltözése kapcsolati» hozható Mar Aba szír író VI. századi munkájának azon adutával, mely szerint a délszibériai kangar nép betört Transzkaukáziália. Ezen az alapon Konstantinos adata felfogható úgy. mint egy korai esemény téves összekapcsolása közvetlenül a honfoglalás előtt lezajlott eseményekkel." Minthogy GYÖRFFY nem jelöli meg szabatosan, hogy mi az, amit az idézettekből én „kidolgoztam", legyen szabad megjegyeznem a kővetkezőket: GYÖRFFY itt idézett álláspontja nem más, mint THÚRY eredeti elmélete egy korábbi besenyő (kangar) támadásról. Én viszont, bár THÚRY úttörő cikkére mind 1943-han (Östört. Szerk. LIOETI 173—5, 177), mind pedig 1954-ben (I. OK. V, 172, 114. jegyz.) megfelelő módon utaltam, THÚRYval ellentétben határozottan elválasztottam a besenyőket a kangaroktól (I. OK. V, 269 — 72). — THÚRY feltevését GYÖRFFY az én utánam idézett szír adat alapján még egy másikkal is megtoldja: szerinte a kangar - szavárd háború 541-ben játszódott le. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy én ezt merész, légből kapott kombinációnak tartottam 1952-ben és tartom ma is. A kérdéses szír forrásban egy szó sem esik a szavárdokról, ott csak u kangarok egy közelebbről meg nem határozott betöréséről van szó. Én tehát csak annyit mondok (I. OK. V, 275), hogy a kangar —sza várd háború valamikor a VT, vagy VII. százudban játszódott le. Azt sem szükséges talán hangsúlyoznom, hogy GYÖRFFYnek a Levediával és Etelközzel kapcsolatos fenti nézetei számomra szintén elfogadhatatlanok (vö. idevonatkozó magyarázatomat: I. OK. V, 275). 2. GYÖRFFY ötleteiről alkotott negatív véleményemet a referátum vitáján, egy 1952. március 14-én tartott értekezleten adtam elő, amelyről MOLNÁR ERIK szamára 1 Én ritkítottam. 303