Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kangarok és zavarok: Magyar Nyelv LII (1956), 120-25
121 meg is telepedett ezeken a részeken. Nem lehetetlen tehát, hogy kazár vagy szuvir kötelékben a magyarok is gyakran megfordultak Transzkaukáziában. Talán uz sem jelentéktelen körülmény ebben a vonatkozásban, hogy Menandros (Exc. de leg. 201) szerint a bizánciak már 576-ban szavirokat telepítettek meg a Kur folyó vidékén, s hogy a szavir nevet — igaz, hogy csak további feltevések árán — a szavárd-dal is etimológiai kapcsolatba szoktuk hozni (vö.: NÉMETH, HonfKial. 317; P AIS : ScriptRerHung. I, 93). Mindez esetleg szintén megmagyarázhatná azt, hogy szavárdok már 889 előtt szeropelnek a Kur folyó vidékén (vö. a THÚRY magyarázatával kapcsolatban tett idevonatkozó megjegyzésemet: A magyarság őstörténete. Szerk. LIGETI LAJOS. 173 — 5). — Különösen szembeötlő harmadsorban, hogy olyan forrásunk, amely a besenyőknek (kangaroknak) 889 előtti Volgán inneni szereplésével volna összekapcsolható, egészen a legutóbbi időkig egyetlen egy sem volt, A besenyők mind a császár, mind pedig a mohamedán szerzők tanúsága szerint 889 előtt a Volgától keletre, Ázsiában laktak. A kazár területen át a Kaukázuson túlra irányuló 830 körüli korábbi kangar (besenyő) támadás feltevését tehát THÚRY idejében adatokkal megtámogatni nem lehetett. Ez lett a legfőbb oka altnak, hogy THÚRY magyarázatából csak a fő gondolat vált általánosan elfogadottá, vagyis az, hogy Konstantin tudósításában korábbi és későbbi események emléke keveredik. 4. Ezt az alapgondolatot, THÚRY érdemeinek hangsúlyozása mellett J. MARQUART (Streifzüge 36 — 40) is magáévá tette, s egyben rámulatott arra, hogy a szavárdok arab források szerint már 750 táján a Kur folyó vidékén laktak. Természetesen, ha továbbra is kitartunk THÚRY alapgondolata mellett, ez azt is jelentené, hogy Levédi alakját és a levediai eseményeket most már nem néhány évtizeddel 889 elé, 830-ba, hanem 750 tájára kellene képzelnünk. Ilyen feltevésre azonban aligha gondolhatunk: Levcdi szerepe a császár elbeszélésében nemcsak Levediával, do Etelközzel is szorosan összefonódik Ha tehát a császár szavait csak nagyjában is hitelesnek tartjuk, Levédi alakját nem választhatjuk el a honfoglalás előzményeitől, s tartózkodnunk kell a Lcvediafogalomnak időben túlságosan tág értelmezésétől is (vö. idevonatkozó megjegyzéseimet: MNy. XLI [1945.], 51). THÚRY alapgondolatát elfogadta NÉMETH GYULA (HonfKial. 317) és MORAVCSIK GYULA (ByzZschr. 1933: 384) is. MORAVCSIK (i. h.) fontos új gondolattal gyarapította idevonatkozó ismereteinket, amikor Konstantin irói egyéniségének és kompilálási módszerének minden eddiginél behatóbb tanulmányozása alapján rámutatott arra, hogy a szavárdok szétválását valószínűleg a császár forrása kapcsolta össze tévesen a 889. évi besenyő támadással. — Amint az elmondottakból kitűnik, THÚRY magyarázatának legfőbb elemei térnek vissza DEÉR JÓZSEF (Száz. 1945 — 1946: 14 — 5) fejtegetéseiben is, aki 750 tájára teszi a szavárdok szétválását, és hangsúlyozni igyekszik, hogy Levédi nem a honfoglalás korának, hanem a 750 körüli időknek a szereplője. A korábbi kangar (besenyő) támadók kérdésében DEÉR sem foglal határozottan állást: a szavárdok szétválását szerinte egy számunkra „egyelőre meg nem határozható népmozgalom" okozta. THÚRY magyarázatának legfőbb gyengéjéttői, a besenyők túlságosan korai szerepeltetéséitől indultak ki újabban C. A. M ACARTNEY és II. GRÉOOIRE is, akik a szavárdok szétválását okozó támadók eredetét igyekeztek megállapítani. Magyarázataik alaptételét M ACARTNEY (The Magyars in the Ninth Century. Cambridge, 1930. 103) fogalmazta meg: A szavárdok szétválása, azé a népé, amely két részre vált, egy kaukázusira és egy Don mentire, földrajzi okokból aligha történhetett bárhol másutt, mint a Kubán vidékén, de ezt a szétválást kronológiai és földrajzi okokból nem okozhatták a besenyők." — Ez természetesen lényeges továbbfejlesztési kísérlet THÚRY alapgondolatával szemben, a kiinduló pont azonban ebben az esetben is vitathatatlanul THÚRY ötlete. Ezért helytelen GRÉOOIRE (ZDMG. XCI [1937.], 630. 642-2) eljárása, aki hangsúlyozza, hogy Konstantin besenyő és magyar fejezeteinek szövegkritikai vizsgálatában 301
