Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40

121 súgót az odesszai szentek életrajza bizonyítja, mind földrajzi, mind pedig történeti szempontból leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. A szír források közül még Zacharias Rhetor szír átdolgozásában (ed. Brooks 214,,—215,,) van szó a «Kaukázuson túl» lakó hunokról, akiknél Qardust albán püspök járt térítői úton a VI. század elején. A szír szöveg azonban nem nyújt közelebbi támpontot sem a kérdéses hunok valódi nevét, sem földrajzi helyzetét illetőleg. Prokopios (ed. Haury I, 12) szintén említi ugyan ezeket a hunokat és min» a szír szerző, beszámol Probos útjáról is, akit Anastasios küldött Bosporosba, hogy a hunokat megnyerje szövetségesül. Közelebbi adatokat azonban ősem közöl nevükről ós földrajzi helyzetükről. H. Gelzer nézete szerint

1" Prokopiosnak a Kaukázus vidékéről szóló tudósításaiból ítélve a legvalószínűbb, hogv Qardüst és Probos hunjai szabirok voltak, s hogy szabiról készültek azok a hun iratok is, amelyekről Ps. Zacharias Rhetor (215,,_

t) tesz említést. Hasonló véleményen vannak mások is." Teljes biztonsággal azonban eldönteni a kérdést mai adataink alapján nem lehet. — Általában tehát a szír forrásokat is — szemben az örményekkel — ugyanaz a bizonytalanság jellemzi kaukázusi hun vonatkozásban, mint a bizánciakat. IV A mohamedán források egyáltalán nem ismerik a hun nevet, s így nem tudósítanak kaukázusi hunokról sem, hanem — amint láttuk (126) —, qaitaq néven írják le azokat a hunokat, akik Derbendtől északra Tarkuig a tengerparti steppén laktak.

9

8 A kettős név okát nem tudjuk, feltehetjük azonban, hogy a qaitaq név törzsnévi eredetű. A qaitaqoktól nyugatra, a hegyek között, az Andi-és Avar-qoisu folyók vidékén a mohamedán hódítás korában ós később egészen a X. századig egy Sarir nevű ország volt. Ennek a névnek az arabban 'trón' a közszói jelentése, s az arab szerzők a şöhib assarîr 'akinek trónja van' kifejezés rövidítéseként használják. Természetesen kínálkozik az a gondolat, hogy az arab szerzőknek ez a magyarázata esak népetimoléigiaEz ellen szól azonban az, hogy az idevonatkozó források egy része középperzsa forrásokra megy vissza. Ezekből a forrásokból kitűnik, hogy a Szászánida időkben Dagesztáu perzsa marzbánátus volt az öt perzsa nmrzbán egyikének fennhatósága alatt. Mas'üdi (Murtlj II, 40,) kaukázusi tudósításában még évszázadokkal u mohamedán hódítás után is szerepel egy helyi fejedelem Sarîr határún, akı a fíarzbán ne\ et viseli. A dagesztáni perzsa uralomra vonatkozói mohamodán é>s más forrásokat Marquart szándékozott összegyűjteni a «Historısehe Ethnologies bail. Sajnos azonban ezt a munkát sem ő. sem |iedig mások nem végezték el, úgyhogy Minorskynak

1"" a sarTrokra vonatkozó fejtegetéseiből a legfontosabb adatok egy része is hiányzik. A középjierzsa forrásokra megy vissza «Tansar leveié»-nek

lu

l és a NihSyat al-irabnak

10

2 a tudósítása arról, hogy az alán vidékek maríbánja, akinek Derbend volt a székhelye, egyedül volt jogosult arra, hogy mint a perzsa uralkodó, arany trónt készíttessen magának. Ugyanezt a hagyományt erősíti meg^BaiSdurî (eti. De Goeje 19fl„_„); Hnmza Isfahanı (ed. Gottwaldt 57

1

4-58

4) ós Abü-1Fida' (ed. Reinaud 204, 405 : vö. még Derbend-námeh 32). Amint örmény forrásokból

103 tudjuk, az Arsakida uralkodóház egyik ága is a kaukázusi inassagetáknál uralkodott.

104 Az arany trónusnak igen nagy jelentősége volt mind az Arsakida. mind pedig a Szászánida időkben. Az Arsakida arany trónt érméken is gyakran ábrázolták.

10

5 116-ban Traianus M Die sogenannte Kirchengeschichte des Zacharias Rhetor 383. 0

7 Moravcsik: Szent István-Emlékkönyv 188: H. nitryjieBCKan: CupHMCKHC HCTOMHHKH no HCTopHH HapoflOB CCCP. M.—L„ 1941. 87 ; Z. V. Torján: Islam Ans. 44. Cüz, s. v. «Hazarlar» (1950). Vö. Artamrmov: i. m. 90—1; Minorsky: Hudüd 448 50 : A. Ka zem-bey : Derbend-námeh 35. •• Így Eremjan: i. h. 144: egy iráni sjr 'hegy" szóból, szerinte ~Mt'iulet'

i a hegyek országa' a gréizban, ~

Dagestan 'na. a törökben. 10

0 Hudüd 447—50, vö. még Uó: BSOAS 14 (1952) 233. 10

1 Vö. A. Christensen: L'Iran sous les Sassanides

2. Oopenhague, 1944. 65, 139. 10

2 A kérdéses szövegrész fényképmásolata \YidengrennéX : i. h. 79 ; vö. még A öldeke: Tabari 102. 10

3 Agathangelos, Faustos : K. I'atkaneon: Journ. Asiat. 1866: 124 10

4 Vö. Gutschmid: i. m. 129. 10

5 M. .Vtredfc: Seleukia nnd Ktesiphon: Der Alte Orient XVI/3- 4. Leipzig. 1917.25. 297