Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40

121 Ez magyarázza meg a vita szerzőjének, tehát egy másik VI. századi szír szerzőnek, illetőleg fordítónak a névhasználatát is."' Az Ibériai Péter»víta fehér hun adatának hitelességét Marquart'" szerint az igazolja, hogy a 395. évi hun betörést az edesszai szentek életrajza*

1 ıs a heftalitálcnak (tehát a fehér hunoknak) tulajdonítja. Ez a hivatkozás azonban több szempontból is pontatlan. Az említett szentek régi aktái Dioeletianus és Licinius korára vonatkoznak," s csak később kapcsolták hozzájuk edesszai Eufémia legendáját.*

3 Ezt a legendát szűcs görög változatokban ismerjük. A heftalita név C3ak a legkésőbbi, Symeon Metaphrastes (X. sz.) nagy hagiográfiai gyűjteményébe beillesztett görög változatban (ed. Gebhardt 151,) szerepel, de ott is csak a legenda bevezetésében, ahol az események kronológiai vonatkozásairól esik néhány szó. Pár sorral később (151,,, ,,) már csak a «hun» név fordul elő, és a későbbiek folyamán is csak «hun»-okról történik említés. A bevezetésben egyébként Symeon változatában a szerző Krisztusnak Abgár edesszai királyhoz intézett állítólagos üzenetét is idézi, amely szerint a várost sohasem fogják bevenni a barbárok. A továbbiakban arról van szó, hogy a legenda eseményei kevéssel a Diocletianus alatt kivégzett edesszai martírok halála után játszódtak le, amikor a perzsákkal határos, keleten lakó heftalita hunok római területre törtek és egészen Edesszáig hatoltak (ed. Gebhardt 151,_

5) : OıVvoı uév oí ' Ewdaf.ixai, llegowv őpogot xai jiqö; ávíayovra ijXiov oixovvxeg, ró axaióv ethos xovri xai jíágpagm', jjgővoi; ovx óXtyots í"xegov /terá ri)v rtuv fiagxvgruv xeXeluxxiv e iç xoaovxov éné&evxo 'Pb/taioıç, wç xai fieyg'Ç avxrjç 'Ehéarjs éXáaat xai rá négit; XtfÍaaoQai. A másik görög verzió csak «hun»-okról tud és Abgárt sem említi, az események dátumát azonban a szeleukida-éra 707., tehát az i. u. 395. évi nagy hun betörésre való utalással pontosan meghatározza (ed. Gebhardt 150,). Mindkét verzió megegyezik abban, hogy a történetben szereplő gót vitéz kétszer is megfordult Edesszában, s hogy ezeknek az eseményeknek az idején Eulogios volt Edessza püspöke, akinek tudomására is hozták Eufémia esetét (ed. Gebhardt 192,„_, ; 193,, _

5). Maga a legenda nyilvánvalóan hagiográfiai mese : Eufémia egy gót vitézzel gót földre kerül, majd mikor gót földön egy kriptába bezárva várja a halált, segítségül hívja az edesszai martírokat. és az ő segítségükkel egy szempillantás alatt, csoda révén Edesszába jut. Jellemző az a bizonytalanság, amely a két görög verzió között a számunkra legfontosabb kérdésben, a legendának a történelemhez való kapcsolásában mutatkozik meg. Mindkét verzió Eulogios püspökségének idejére, tehát, amint az Edesszai Krónikából (cap. 34, 36) tudjuk, a 378. és 387. évek közötti időre teszi a legenda eseményeit. Ezzel a két évszámmal természetesen kiáltó ellentétben van a hun betörésre való hivatkozás az egyik görög változatban." Symeon bevezetésének a heftalitákra vonatkozó megjegyzései viszont földrajzi szempontból nem egyeztethetők Ibériai Péter szír vitájának a fehér hunokról szóló tudósításával, hiszen a Symeon heftalitái Perzsiától keletre laktak, a szír vita fehér hunjai pedig Ibéria szomszédságában. Az Abgárra való utalást a Symeon-féle változat szerzője az edesszai helyi hagyományokból vette, ugyanúgy, mint Josua Sylites, aki krónikája elején, néhány sorral Abgár említése után szintén a chionita-hunokról (tehát a heftalitákról) beszél.*

5 A heftalitákra való utalás tehát itt is irodalmi eredetű, és nem valóságos történeti hagyományt tükröz. Ebből természetesen az is következik, hogy Marquart magyarázata, amely szerint az Ibériai Péter-vita hiteles"* A helyi hagyományból az Edesszai Krónika (i. h.) egy másik adatot is megőrzött : 'Absamys Ephraem unokaöccse, a 404. évben beszédeket és verses beszédeket szerzett a hunoknak a római területre való betöréséről. A jobb források egy része (vö. Baümstark: i. in. 67 8) azonban a 396/7. év alatt említi ugyanezt az adatot, úgyhogy nem látszik eléggé indokoltnak l'áczy Péter (i. rn. 280) feltevése, aki ennek az adatnak az alapján nyilvánvalónak tartja, hogy a hunok 403-ban megismételték betörésüket. Sokkal temészetesebh ezt az aılatot a 395. évi betörésre vonatkoztatni. Egy újabb hım betörés feltevése egyébként azért sem látszik indokoltnak, mert az V. században már teljesen kifejlett bizánci egyháztörténeti irodalomban, valamint a hozzá kapcsolódó szír és örmény egyháztörténeti munkákban egy ilyen hun betörés aligha maradhatott volna említés nélkül. »« Caueasica 8 (1931) 126. *

l Vita Guriae, Samonae et Abibi, vö. Moravcsik, ByzTurc f, 335 ; 1 'lírzi/: i.m. 285. 8

2 Vö. O. Gebhardt, szövegkiadásának előszavában XLIV L. 9

3 Gebhardt L LVÍ ; vö. Baümstark : i. in. 96. 8

4 Gebhardt LfV 3. jegyz. 8

5 Vö. Baümstark: i. in. !)ri ; I'óni/: i. ni. 285. 296