Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

277 kell keresnünk, ha világosabban akarunk látni. Ilyenek elsősorban az arab geogiáfusok adatai. A magyar-baskir kapcsolat szempontjából a legfontosabb arab adat Balhí (megh. 934) két átdolgozójának, iştahıLiak és Ibn Hauqainak művében maradt fenn:

1 ,,A basgiriokról. Ez két fajta van. Az egyik fajta a ğüzok földjének szélén lakik, a bolgárok mögött. Azt mondjak, hogy számuk vagy kétezer. Erdőik védelmében élnek, senki sem bírhatja le őket. A bolgárok alattvalói. A másik basgirtok (Ibn Hauqal: a basgirtok legnagyobb része) a besenyőkkel határosak. Mind ők, mind a besenyők törökök és határosak a rómaiakkal." Konstantinos Porphyrogennetos művéből tudjuk,

2 hogy a gúzok a kazárokkal szövetkezve 889-ben űzték el a besenyőket az Ural- és a Volga-folyók közötti hazájukból. Ez a leírás tehát a 889. esztendő utáni állapotokra vonatkozik,

8 amikor Baskiriának már délkeletről a gúzok .nyugatról pedig a volgai bolgárok voltak szomszédaik, keletkezésének ante quem-je pedig csak a honfoglalás lehet, mert a magyarok még a Fekete-tengertől északra vannak. Egy másik helyen is megemlíti Balhí a baskirokat, a Káspi-tó körüli utak leírásával kapcsolatban. Azt mondja, hogy a besenyőktől a „belső" baskírokig tíznapi út, a „belső" baskíroktól pedig Bulgárig huszonötnapi út van.

4 Ez az itmerárium nem teljesen világos, mert stm azt nem mondja meg, hogy melyik Bulgáriáról van szó,

6 sem az nem tűnik ki szövegéből, hogy a „belső", baskír megjelölés a feketetengeri, vagx' a baskiriai magyarokra vonatkozik-e. Ha a távolságot vesszük figyelembe, akkor a volgai Bulgáriára, illetve a feketetengeri magyarokra gondolhatunk. Párhuzamba lehet állítani a „belső baskír" kifejezést a „belső (ill. külső) bolgárral" is, ez utóbbinak jelentése azonban szintén vitatott.® A kérdés most nem érdekel bennünket, csak arra mutathatunk rá, hogy a „belső" megjelölés nem név, hanem egy arab földrajzi műszó, amely 1 Istahrí, ed. de Goeje, 1870, 225; Ibn Hauqal,ed. Kramers, 1939, 396; = MHK, 240. » De adm. imp., e. 37, MHK, 115. ' Németh: A Honf. Kial. 302. * Istalııî, ed. de Goeje, 227; Ibn Hauqal, ed. Kramers, 398; - MHK," 24*1 kk. 1 V. ö. mindenekelőtt C'hvolson: i. h., 82 kk, továbbá Marquart-. Streifzüge, 517 kk és Macartney: The magyars in the ninth century, 1930, 35 kk. • Chvolson, i. h.. Minorsky, Gibb Memorial New Series, XI, 1937, 319, n. 3. 16