Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45
10 Píránguénaspot Xosrav Anöâarvân (531—579.) elődje KavâcJ (485 — 531.) nevezte ki az északi területek egyik katonai parancsnokává. A mondat, amelyben a kinevezésről van szó, szírül meglehetős furcsán hangzik (351 4— 2): TfJB xl-K" mrm x-nxai ram xna^ai xcma xr thru x=Se jei "CJT XtSö jö XTí A garbáya ('észak') itt nyilvánvalóan (vö. már H OFFMANN i. m. 78 717. jegyz.) a középperzsa Apüytar ('Észak, Perzsia északi negyede') kormányzási műszó fordítása. 3 5 Különleges értelme ('közigazgatási kerület') van itt az epaöá szónak (egyébként 'opus, fictio') is, amelyet H OFFMANN határozott meg. H OFFMANN (i. h.) rámutatott arra, hogy a 'facere' jelentésű perzsa kar-, szír epad és arab 'amila gyökök 'Administration' mellékjelentései között feltűnő párhuzam mutatkozik: nem kétséges, hogy a szír és az arab szavak ebben a jelentésben a perzsa kar- tükörszavai. H OFFMANN rövid fejtegetéseihez hozzátehetjük még azt is, hogy a szír t ehûmâ itt szintén nem a szokásos egyszerű 'határ' értelemben szerepel (vö. H OFFMANN fordítási kísérletét: „die Grenze und Mark [?] des Nordens"), hanem a perzsa Marz 'a Határ' közigazgatási és katonai műszó megfelelője és a mondat végén álló n'tar (a középperzsa patán 'őrizni' szokásos ideogrammja) igével együtt a perzsa marz-ban 'határ-őr, őrgróf' tisztség funkcióját írja körül. Az egész mondat fordítása tehát a következő lehetne: „A király pedig marzbánná nevezte ki őt. És Észak kerületébe (és), Grúziába és Albániába rendelte őt a király." Mindez egyrészt arra mutat, hogy szír mondat középperzsából készített fordítás, másrészt CHBiSTENSENt 1 6 igazolja, aki a marzbáni tisztség ismertetése során (i. m. 139 2. jegyz.) Pîrângufinaspot is a marzbánok között említi. 1 7 PiranguSnasp parancsnoksága alá a Martirológium elbeszélése szerint igen nagyszámú lovasság tartozott (351 3). A lovasságnak bizonyára azokban a harcokban jutott fontos szerep, amelyeket A páj;tar marzbánjai a kaukázusi kapukon át betörő nomádok ellen folytattak. Prokopios részletes beszámolóiból tudjuk, hogy a VI. század folyamán egymást érték Transzkaukáziában a step pei népek támadásai. A nomádok (a század első felében a szabirok, a másodikban pedig a kazárok), nem egyszer bizánci vagy perzsa szövetségben, Derbend bői kiindulva elsősorban Sirvánt és Albániát pusztították, de ugyancsak Prokopios ellieszéléséből tudjuk, hogy gyakran eljutottak Grúziáig, sőt Lazikéig is. Portyázásaiknak a Kaukázuson túl sent voltak természeti «akadályai. A Kur folyó hosszú völgyének kiterjedt síkságai a VI. század folyamán szer vesen hozzátartoztak a szabirok és kazárok steppei birodalmához (vö. A. E. KpbiMCKHÜ: C. 4>. 0;ibfleH6ypry. CöopHHK craieR. 1934. 295—7). Mint az északra került Mihránok legtöbbje, Piiángufinasp is keresztyén befolyás alá került és Kaváő uralmának harmincadik esztendejében (518-ban), A szír garbáyú szó, amint KMOSKÓ (237) is jelzi, az arab földrajzi irodalomban (Ibn Hurradádbih ed. DE GOEJE USU: al-jarblya, bilad ai-iimál) is előfordul. ** [Vö. mér korábban M AHÇIART Streifzüge 431 | " Lényegében ugyanez NÖLDEKE (i. m. 439 1. jegyz.) véleménye is, aki HOFKMANX nyomán s „Statthalter und Feldherr" szavakkal jellemzi PiranguSnasp tisztségét. 254
