Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45
10 (350, 0), tehát Perzsia hét főnemesi nemzetségének (Theophylaktos Simokattes ed. DE B OOR 148 ı A_ N) egyikéből. A Mihránok 2 8 arszakida eredetűnek mondott 2 9 hűbérúri dinasztiáját 8 0 gyakran említik a források. Északi, legfontosabb águk központja Rai városa volt. Ehhez az ághoz tartozott a rOzíq ('Rai városából való', vö. HÜBSCHMANN, PersStud. 226) jelzőből (350, 0) ítélve PiranguSnasp is (vö. CHRISTENSEN i. m. 104, 1. jegyz.). A rai-i Mihránok a perzsa birodalom északi negyedében, az egész északi kormányzási kerületben " A család neve több egymással etimológiailag összefüggő változatban szerepel: Mihr, Mihrán (Mihrdát), örmény feljegyzésű Mihrakan, Mehrevandak (mindegyik név mihr- eleme < *miftra-, vö. H. HÜBSCHMANN, Armenische Grammatik 1/1. Leipzig, 1895. 13,52 — 4, 194; Uő.Persische Studien. Strassburg, 1895. 204 — 7). A Mihrán név NÓLDEKE (Das iranische Nationalepos 3 7 6. jegyz.) szerint a Mihrdát név rövid alakja (vö. HÜBSCHMANN. ArmGramm. 1/2. 1897. 507; vö. még MARQUART: ZDMG. XL1X [1895.], 634). " Vö. azonban A. CHRISTENSEN, L'Iran sous les Sassanides*. Copenhaguc, 1944. 104 1. jegyz. 3 0 A szír szövegben: RRE- HC-TE. A szír \6hmá 'stirps, família, gens' (BKOCKELMANN, LexSyr.) perzsa eredetű (< pehl. toym 'semen'; vö. H. S. XYBERG, Hilfsbuch des Pehlewi II. Uppsala, 1931. 226 — 7) jövevényszó, amely a perzsa uralommal együtt jutott el az örményekhez is (örm. tohm 'Familie, Geschlecht', vö. HÜBSCHMANN, ArmGramm. 1/1, 253. 53). A pre r-; 'Mihrán háza (nemzetsége)' kifejezésben a szír baitá ('ház, család ) a közópperzsa via (<óiráni *via- 'Herrenhaus, königliche Residenz', ef. AirVVb. 1455—7; ld. még a vele összefüggő vaa-t) 'nemzetség, fejedelmi nemzetség' (vö.: CHRISTENSEN i. m. 100, 1. jegyz.; H. H. SCHAEDER: BSOS. VIII [1935-1937.], 737-49) szó megfelelője, amelyet a perzsa szó következő eddig ismert fordításaihoz kell sorolnunk: arám baitá 'ua.' (váapnhr = xr-: -3 [ideogr.] NÓLDEKE, Tabari 501 ; a legrégibb, achaimenida kori példa az elefantinei papínisok szövegében) | akkád hu ut» ua.' (vö. W. F ILERS, Iranische Btamtemiamen ın der keilschriftlichen ÜberUeferung 1: Abh. f. d. Kundé des Morgenl. XXV/5. Leipzig, 1940. 12) | arab bait 'ua.' (az ahl al-buyütát kifejezésben, a középperzsa hivatalos évkönyvek arab fordítóinál: NÖLDEKE: i. h.; ahl al-bait 'a próféta osaiádju') ? örmény tanu-Cer ('Hausherr, Oberhaupt eines Adelsgeschlechtes'; CHRISTENSENtől származó vitatott magyarázat, vö. SCHAEDER: i. li. 747 4. jegyz.) vö. még grúz mania-saihlisi, T OL MANOFF : Traditio I [1943.]. 167 12. jegyz. Az asszír szövegekben az iráni vispalii-t az EX. ER ideogramma adja vissza. Ebben az ER az asszír öium, bab. blturn, az EN pedig a belum megfelelője (vö. E. HERZFELD, Zoroaster I. Princeton, 1947. 116). I. Sáhpuhr egyik leiiratában a bar hattá fordításaként ó éy (iaoiÁétav szerepel, amely HERZFELD (i. m. 103) szerint a. m. újperzsa iâhzâdah, középperzsa váspuhr; vö. még M. SPRENOLINQ: AJSL. LVI1 (1940.), 208 9, 391. A via fordításainak sorát nézetem szerint még egy bizánci adattal is szaporít hat juk: Theophylaktos Simokattes (i. h.) otxagjo'a-jának olxoz-n ugyanis szintén a hét perzsa főnemesi dinasztiára vonatkozik s jelentésben is pontosan megfelel a középjx'rzsa via fordításaként szereplő fent idézett sémi 'ház' jelentésű szavaknak. Az oixag/iu összetétel az elmondottak értelmében egy közópperzsa *vispatlh 'főnemesi nemzetség feletti uralom, dinasztia' elvont főnév megfelelője (<^*otxagxo;: 'oixodeannrr/z') lehetne. Az oixagyia fordításai ('domus prirceps' BEKKER és VAN H ERWERDEN , Gloss.; ezt a latin jelentést fordítja E. A. S OPHOCLES 'first house'-val angolra szótárában ; 'stirps' DF. B OOR ) közül tehát a 'domus prineeps' közelíti meg legjobban értelmét. A „Mihrán háza" kifejezés mellett a „Hörmezd háza" is előfordul a Mururológiumban (362,,). Az iráni társadalmi berendezkedések az „égi lények"-re való átvitelével a turfáni manicheus szövegekben is találkozunk (vö.: MÜLLER: i. h., CHRISTENSEN i. m. 17; E. WALDSCHMIDT — W, LENTZ, Manicháische Dogmatik. Berlin, 1933. 31 ; HERZFELD i. m. 118). A régi iráni társadalmi berendezkedésre vonatkozó perzsa műszavak az arab hódítás idején jelentésváltozáson mentek át. Egy részük azonban, így a via is, az újperzsa irodalmi nyelvben változott jelentósbon sincsen meg (vö. P. HORN, Grundriss der neupersischen Etymologie. Strassb., 1893. 210). 252
