Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Heftaliták, hunok, avarok, onogurok: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84. sz.), 1-12
10 A pannóniai uarxönok és a keleti heftalita uar.-xyonok azonosságából először is fény derül a hiung-nu—xyönok szogd nevének kérdésére. HENNING szerint, amint láttuk, ez a név a bizonytalan hangértékű /um. Az *uar—'/J/ön ~ uar/ön névazonosság alapján magától adódik ennek a betűcsoportnak a teljes olvasata, ami csak /ön lehet. Nem lényegtelen azonban a két név, illetőleg nép azonosítása a nyugati forrásoknak a megítélése szempontjából sem, amelyek — úgy látszik — nem ok nélkül használják a „Huni qui et Avares" kifejezést. Van azonban az uar/ön ~ *uar— /yön azonosításnak még két ragyogó bizonyítéka. Mindkettő kronológiai természetű. A heftalita birodalom felbomlásának időpontját ugyanis régebben CHAVANNES (I)OC. 232 — 3) nyomán általában az 563. és 568. évek közötti időszakban szokták megjelölni. Amint azonban E. STEIN (i. m. II, 518; de vö. már korábban: TH. NÜLDEKE, Aufsátze zur persischen Gesch. 117) rámutatott, CHAVANNES nem vette figyelembe Menandros egyik töredékét, amelyből kitűnik, hogy a heftalita birodalom felbomlása már 561 ősze előtt megtörtént. Minthogy az utolsó heftalita követség 558-ban érkezett Kínába (FRANKÉ i. m. II, 234), STEIN úgy gondolja, hogy a heftalita birodalom 558 után bomolhatott fel. Tekintettel arra, hogy a kínaiak (SPECHT: i. h. 345) szerint az utolsó követség után a türkök megsemmisítették a heftalitákat, ez az okfejtés helytálló. Az 558-ban Kínába érkező heftalita követség 557-ben indulhatott távoli útjára. Pontosan 557. azonban az avar-uarck menekülésének esztendeje is, akik 558. elején (STEIN i. m. II, 542) küldték el követeiket a Kaukázus vidékéről Bizáncba! Még súlyosabban esik latba a másik bizonyíték: a kínaiak szerint (vö.: CHAVANNES. BEFEO. i. h. 402 3. jegyz.; SPECHT: i. h. 340, 342; M ARQIAKT, Éráné&hr 59 3. jegyz.) a kao-cs'ö törzsszövetségből kiváló hua *uarok" 460 táján vonultak le az Altajból déli irányba, kelet-tokharisztáni hazájukba. 7 Mármost ha a hua-*uarok valóban azonosak a pannóniai avarokkal, akkor ennek a- dátumnak egyeznie ktíl Priskos dátumával, aki az avarok vándorlásáról szintén beszámol (vö.: M OKAVCSIK : MXy. XXVI, 4—10; LIGETI: A magyarság őstörténete. Szerk. LIGETI LAJOS. Bp., 1943. 66 — 7)/ Nos, ez az adat is pontosan egyezik: az avar, szabir és ogur vándorlást Priskos a 461 és 465 közötti események során említi. Quod erat demonstrandum! A heftalitákkal kapcsolatban folytatott vizsgálódásaink tehát olyan kérdés megoldásához juttattak bennünket közelebb, amely már évtizedek óta foglalkoztatja a magyar őstörténet kutatóit. Egyelőre azonban egy föld6 I Az a I t a j i kao-es'ök (t'ic-lők) közül váltuk ki (vö. fönt III az ogurok is.J : A kao-es'ök varkoosot viseltek (vö. K. SHIKATORI: Memoirs of the Toyo llunko IV, 26). A hua-*uarok Tokharisztánban a helyi iráni lakossággal keveredtek (CHAVANNES, Doe. 155). Az együttélés során egy részük bizonyára antropológiai vonásaiban és viseletében is iránivá lett, ugyanúgy, mint a nyugati heftaliták Irán északi végein. Varkoesot viseltek a zsuan-zsuanok és úgy látszik az európai avarok is. " Priskos elbeszélésében a herodotosi kereten kívül topos az avarokra vonatkoztatott iieTtiváoTiu kifejezés is (vö. K. Titi IHNOKK. Stud, zur < îeseh. iler griecliiseb-röm. Kthnogr. 131: a parthus őstörténetben Strabonnál és .lustiiuisnál iieTnváavu exult -•). 245
