Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Heftaliták, hunok, avarok, onogurok: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84. sz.), 1-12
10 Hézagos forrásaink nem beszélnek arról, hogy a keleti *uar és a nyugati xyön törz*csoportok miként egyesültek. Minthogy azonban 460 után mindkét törzscsoport vezértörzse a heltal lett, ezt az egységet igen szorosnak kell képzelnünk. Magát a hejtal törzset (nemzetséget) GHIRSHMAN (i. m. 64) xyön eiedetűnek tartja. Amint azonban MARQUART (i. h.) is hangsúlyozza, a hejtal név első hiteles említésének ideje az *uar vándorlás időpontjával (460 körül, vö. alább 11) esik egybe. 6. Tekintettel arra, hogy a keleti heftalita törzscsoport *uar és xyön elemei ugyanúgy egyetlen egységet alkottak, mint a pannóniai avarok hasonló nevű Ovág és Xovwt csoportjai, önmagától kínálkozik az a gondolat, hogy a pannóniai avarok heftalita eredetűek. Ez a feltevés ugyan abban a formában, ahogyan M AR Q UARTCUI I, WESENDONKnál és FRANKEnál (i. h.) merült fel, ellentétben Van a bizánci forrásokkal, ha azonban kritikai vizsgálatnak vetjük alá a bizánci forrásokat, és figyelembe vesszük a heftalita birodalom kettős tagozódásáról a fentiekben előadottakat, az ellentétesnek látszó bizánci adatok az *uar—xy° n (keleti heftalita) ~ avar azonosítás fontos bizonyítékaivá válnak. Theophylaktos Simokattes (VII. 7 — 9) szerint a türkök, mielőtt uralomra jutottak volna, először a heftalitákat, azután az avarokat és végül az ogorokat győzték le. A vereség után az avarok egy része Észak-Kina vidékére menekült, az ogorok néhány törzse pedig, amely az Ovág és a Xowví neveket viselte, Európa felé vette útját. Ezek az ogor törzsek az onogurok és a szavirok volgai területén is áthaladtak, akik tévedésből a félelmes avaroknak tartották őket. Az uar —xunni-k meghagyták »őket tévedésükben, és csaló módon később is ,,awr"-nak nevezték magukat. Az ogorok közül később még néhány más törzs is Európába jött, és csatlakozott az „ál"-avarokhoz. A menekülés előtt az ogorok keleten, a Til folyó vidékén laktak. — Theophylaktos tudósításának egy részét a Kínai források (CHAVANNES, DOC. 222) segítségével ellenőrizhetjük. A kínaiak szerint a türkök először a t'ie-löket, azután a zsuanzsuanokat, 4 végül a heftalitákat győzték le. Észak-Kínába szerintük a zsuan zsuanok egy része menekült. A bizánci szerző tehát, aki helytelen sorrendben mondja el az eseményeket, az avar nevet a zsuan-zsuanoknak, az ogor1 pedig a t'ie-löknek juttatja. A t'ie-lök és az ogurok közötti kapcsolatot más történeti vonatkozású adatok is valószínűsítik (MNy. XLVJI, 266—7), ami azonban az ,',ál"-avarok névváltoztatását illeti, E. NOROEN (Die germanische Urgeschichte in Tacitus Germania. Leipzig — Berlin, 1920. 422 — 3; vö. Eurasia Septentrionalis Antiqua IX [1934.]. 289—90) vizsgálataiból kiderült, hogy Theophylaktos itt egy minden motívumában, sőt fogalmazásában is ismert antik közhelyet utánoz, amelyet Tacitus is felhasznált a „Germania" elején. 4 IA kínaiaktól znunn-zııuav-naV. nevezett U'IKHÖHZHÍIIÍ nép INILEN Imsználla nevét inéir nem ismerjük (vö. FIIANKI: i.m III. 208.)| 243
