Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Heftaliták, hunok, avarok, onogurok: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84. sz.), 1-12
10 Oöwoi (*Ovwoı > latin Hunni). 3 Ezt az Oöwoi alakot használta azután a Aevxoi OtVvot-ban Prokopios a középperzsa apet %yön és Kosmas Indikopleustes az indiai éveta hüna megfelelőjeként. A bizánci *hun- alak átvétele a szír hün (Ps. Josua Styl. i. h.), a Áevxoi *Ovwoi-é pedig a szír K~T K"TTÎ: fehér hün (Ibériai Péter Vitájában, ed. RAABE 5 l g) névalak. Az indiai hüna szintén hanghelyettesítésen alapuló alak, közvetlen eredete azonban nem világos. Lehet, högy a szogd yön régi átvétele, de lehet a heftaliták indiai hódításainak a korából való közvetlen [< yyon(o)] átvétel is. Hanghelyettesítésen alapulnak még a szogd yön (vö. alább) és a Kaukázuson át közvetített örmény hon névalakok is. A yyön törzsek nevei közül forrásaink a Gurgán környéki col (szír, arab ós indiai források: vö. M ARQUART : UJb. IX, 101), valamint a Hérát környéki qadió (bizánci, szír, arab ós örmény források) törzs nevét jegyezték fel. A qadiS törzsnevet egy Irán nyugati Katárán, Moszul közelében élő nomád nép is viselte, amely a perzsák szolgálatában a mezopotámiai bizánci limes környékén végzett határőri szolgálatot (vö. E. H ONIQMANN , Die Ostgrenze des byzantinischen Reiches. Bruxelles, 1935. 17). TH. NÖLDEKE (ZDMG. XXXIII [1879.], 157—63), aki először foglalkozott a két qadió törzsre vonatkozó adatokkal, nem tartotta valószínűnek, hogy a két népet a névhasonlóságon kívül más kapcsolat is összefűzte volna. MARQUART (Eránéahr 77 — 8) viszont ugyanazoknak az adatoknak az alapján határozottan azonos eredetűnek jelentette ki a két qadiS törzset. A kérdéssel kapcsolatban itt röviden csak annyit jegyezhetek meg, hogy mindkettőjük figyelmét elkerülte Barhebraeus szír egyháztörténetének (ed. L AMY III, 159 g, l 7, 175 t 2, 1 5, l g) egyik adata,amelyből kiderül, hogy a Moszul környéki qadisok xyonok voltak. Ez az adat különösen tanulságos, ha meggondoljuk, hogy a chioniták Ammianus Marcellinus (cap. 18 — 9) szerint is résztvettek a perzsáknak a bizánciak mezopotámiai limesén folytatott harcaiban. 5. A keleti heftaliták kínai hua nevét régebben a hun név megfelelőjének tartották (ezt a ma már elfogadhatatlan magyarázatot teszi meg GHIRSHMAN i. m. 115 is heftalita-monográfiájának az egyik alaptételévé). MARQUART (Komanen 70 — 6) vetette fel először azt a gondolatot, hogy a hua az avarok uar nevével azonos. A „Komanen" bírálatában (JournAsiat. 1920: 141) PELLIOT *yuaö formában rekonstruálta a hua egykorú hangalakját, a hua uar ké.'désben azonban nem foglalt határozottan állást. MARQUART magyarázatát később G. WESENDONK (Klio XXVI [1933.], 341-6) és FRANKÉ (i. m. III, 290, 312) is megismételte. A kérdéssel a M. Tud. Akadémián 1945. október 13-án tartott előadásában („Egy ismeretlen altaji nyelv ismeretlen irása") LIGETI LAJOS foglalkozott újra, aki rámutatott arra, hogy a *yuaö szabályosan adhat vissza egy idegen nyelvi uar alakot is. 3 A helyesen ékezett Ovwoi alak mellett az Orvvoi gyakori kézirat i olvasat (MORAVCSIK GYCLA szíves szóbeli közlése). 242
