Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Heftaliták, hunok, avarok, onogurok: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84. sz.), 1-12
10 kétely. Ez egyrészt azért igen fontos, mert a yyön név avesztai előfordulásai (hyaona formában) feltétlenül a 350 előtti időkből származnak. így azonban nincs akadálya annak, hogy az avesztai hyaona1 a hiung-nu-kra, a pehlevi Xyön-t pedig a hiung-nukkal végeredményben azonos chionitá-kra vonatkoztassuk. Fontos azonban a hiung-nu név idevonása azért is, mert a heftalita xy™-ok nevei között szerepel az ind hüna is, amely teljes egyezést mutat a szintén 350 után és ugyanerről a területről, Délnyugat-Szibériából a Volga irányába útnak induló európai hunok nevével. Ez az utóbbi egyezés különösen feltűnő és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hiung-nu ~ heftalita hüna ~ európai hun nevek azonosságát általában igazoltnak tekintették (PELLIOT: JournAsiat. 1920: 141; LIGETI: i. h.). Az európai hunok hun- nevével bővült adatsor tehát most így alakul: hiung-nu ~ xyon(o) ~ jjyöa ~ Chionitae ~ hüna ~ Xevxoi Ofvvoi egyfelől ós hiung-nu ~ OtVvot ~ Hunni másfelől. Ezt az adatsort W. B. HENNING (BSOAS. XII [1948.], 615) újabban egy szogd névalakkal is kiegészítette: a REICHELT-féle régi szogd levelekben ugyanis Lo-jang kínai fővárosnak 311-ben a hiung-nuktól történt elfoglalása történetében a párhuzamos kínai tudósítások Atwng-nw-jának megfelelőjeként a yum név szerepel. HENNING szerint minthogy a szogdban nem volt h, a szogd yum egy idegen nyelvi hun, hűn vagy yun, X& n eredetit adhat vissza. HENNING hangsúlyozza az adat régiségét, és arra az eredményre jut, hogy a hiung-nu Xwn megfelelés döntően bizonyitja a hiung-nu ~ hun azonosság eddig is szilárdan hitt, de valójában talán naiv feltevését. HENNING fejtegetéseihez a magam részéről csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a hiung-nu ~ hun azonosság ellenzői a két névalak közötti különbségre, valamint a hiung-nukat és a hunokat elválasztó idő- és térbeli távolságra szoktak hivatkozni. Ezzel a kétellyel szemben nem döntő a szogd yum-ea való hivatkozás, hiszen a szogdok a közel lakó hun ~ ywn-ok nevét átvitel útján is alkalmazhatták a távolkeleti hiung-nukra (vö. még HAKMATTA: Acta. Archaeol. II, 283). Többet mondanak ezzel szemben a hiung-nu—chionita—xyonok-ra vonatkozó fent idézett, részben szintén szogd eredetű adatok, amelyekből nemcsak a hiung-nu ~ Chionitae >--> yyen ~ hüna ~ Hunni történeti azonosságra, de nézetem szerint az egyes névalakok egymáshoz való viszonyának kérdésére is fény derül. Egy eredeti yyón(o) (*yöno) alakkal ugyanis szorosan összefüggenek az archaikus kínai *xiung-nuo (B. KAKLGREN rekonstrukciója: idézi MAENCHEN-HELFEN: i. h. 249; más, ősi etimológiai összefüggésre épített rekonstrukciót javasolt korábban G. HALOUN: ZDMG. XCI [1937.], 306 1. jegyz.), a heftalita érméken használt yyon(o), az avesztai hyaona és a középperzsa Xyön névalakok. A középperzsa yyön-t vették át a szírek a yyön és a bizánciak a (Kegpı)xiwv(eç), valamint a latin Chionitae alapjául szolgáló *Xtíavírai alakban. Az európai hunok nevét a bizánciak nem perzsa közvetítéssel ismer ték meg. Ebben az esetben a yxj- szókezdő helyén h-t (később > 0) találunk: 241
