Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Heftaliták, hunok, avarok, onogurok: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84. sz.), 1-12
10 4. A nyjıgati heftalitákat Prokopios nagyjelentőségű tudósítása szerint nemcsak általában kell a „hun ' népek közé sorolnunk, hanem igazi nevük is a hun, közelebbről a fehér hun: 'Etp&aXirai dé Ovwixov pév g&voç eloí re xai övo/iáCovrat (ed. H AURY I, 10 1 3_ 4; vö. M ORAVCSIK , ByzTurc. II, 200—1); rá Ovwcav TÖ)v 'EydaXuürv tdvoç ovoneg Xevxovg övopâÇovoı (uo. 10—1). Ez a megállapítás teljes összhangban van a heftalita érmék fent idézett felirataival, amelyek szerint a heftal a xyon(o)-k uralkodó nemzetsége. — Az Oőwoi és a xyon- névalakok más forrásokban is szerepelnek a nyugati heftaliták neveként. így a középperzsa szövegekben, ahol mind a xyon(o) névalakhoz közel álló xyön változatot, mind pedig a Xevxoi Oéwoí-nak megfelelő spit xyön: fehér xyön összetett névalakot megtaláljuk (Bahman Yaét: B AILEY : BSOS. VI/4 [1932.], 945—6; ugyanott szerepel a karmir xyön: vörös xyön név is, amelyet B AILEY meggyőzően azonosít a bizánci Kegpıxlorveç változattal; vö. MORAVCSIK, ByzTurc. II, 142). A középperzsa xyön, amely Xosrav Anösarván heftalita ellenségeinek neveként is előfordul (vö. WIDENGREN: i. h. 94), a pehlevi kommentár-irodalomban általában mint az Aveszta késői fejezeteiben említett hyaona (fcyaona ) név (vö. H. S. NYBEBG, Die Religionen des altén Iran. Leipzig, 1938. 295—6) megfelelője szerepel. Minthogy a hyaona és a xyön nevek feltétlenül (vö. HERZFELD i. m. 771—9) összetartoznak, az avesztai hyaona1 is csatolnunk kell eddigi adatainkhoz. Az indiai feliratos és irodalmi források szintén gyakran emiitik a heftalitákat, mégpedig általában hüna (- tibeti hüna: T HOMAS i. m. 154—8) néven, de ismerik a sveta hüna: fehér hun nevet is (L. LA VALLÉE — P OUSSIN , Dynasties et histoire de l'Inde [Cavaignac] II. Paris, 1935. 10—20; vö. MARQUART: UJb. IX, 101). A szír források közül is több beszél a xyónokról. Különösen fontos Ps. Josua Stylites (ed. W RIGHT 9„) tudósítása, aki Péröz perzsa király heftalita ellenfeleit jelöli meg a x(i)yön névvel: „K'iH "JCH : xyön-ok vagyis hün-ok" (vö. MARQUART, Eranáahr 58). Amint a xyönok megjelenésének történeti körülményei bizonyítják, idetartozik az Ammianus Mareellinusnál (XVI, 9, 4 stb.) szereplő Chionitae névalak is. 4 A xy ónoknak az Irán keleti határain való megjelenéséről egy kínai feljegyzésű, de szogd kereskedőktől származó tudósítás tájékoztat (vö): LIGETI, Attila és hunjai. Szerk. NÉMETH GYULA. Bp., 1940. 16—21; O. M AENCHKN — HELFEN: Byzantion XVII [1944—1945.], 224-31; vö. még F. ALTHEIM, Attila und die Hunnen. Baden-Baden, 1951. 56 és F. ALTHEIM—R. STIEHL: La Nouvelle Clio V/5—6 [1953.], 295), amely szerint a délnyugatszibériai (vö. MCGOVERN i. m. 364 — 5) hiung-nuk 350 táján délre vonultak és elfog lalták Irán keleti peremterületén Sogdianát. Minthogy Ammianus Marcellinus szerint ugyanebben az időben (először 356-ban) a chioniták jelennek' meg Irán keleti határain, a hiung-nuk és chioniták történeti azonosságához nem fér 2 Egyelőre kérdéses,, hogy ide tartoznak-e a saka huna és a kh vérezni i hû n névalakok (vö.: HENNIVG: i. h. 61#; BAII.KY: Asia Major I (1949.]. 29 R S. 34. 481. 240
