Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

277 nes equinas, lupinas et huiusmodi comedunt; lac equinum et sangninem bibunt. In equis et armis habundant, et strenuissimi sunt in bellis. Sciunt enim per relatione» antiquorum, quod isti ungari ab ipsis descenderant

; set ubi essent ignorabant." Ebben a leírásban feltűnő, hogy a keleti magyarok Julianus szerint tudtak nyugati testvéreikről, ami aligha volna elképzelhető, ha az őshazában maradt magyarokról van szó. Kérdés azonban, hogy ennek az állításnak szabad-e történeti fontosságot tulajdonítanunk. A leírás egyébként még legjobban egy lovas romád népre illik, mint a jelentés következő sorai is, ahol a keleti magyarok és tatárok harcairól esik említés. Miután Julianus értékes információkat szerzett a közelgő tat árve szedek mről, haza indulásra szánta el magát, „duplici ratione, una quia si regnum paganorum et terraRuthino rum, que sunt media inter Ungaros christianos et illos, audirent quod illi ad fidem catholicam invitarentur, dolerent, et vias omnes forsitan de cetero observarent, timenfces, quod si illos istis contingeret christianitate eoniungi, omnia regna intermedia subiugarent; alia ratione, quoniam cogitabat, quod si eum in brevi mori aut infirmari contingeret, frustatus esset labor suus . . ." 1236 júniusában indult vissza és miután „transivit in fluvio regnum Morduanorum quindecim diebus," Oroszországon és Lengyelországon át ugyanannak az évnek utolsó napjaiban hazaérkezett. Tudományos irodalmunkban elterjedt Pauler Gyulának az a mrgyarázata,

1 hogy a flumen magnum Ethyl, amely mellett Julianus a magyarokat megtalálta, nem a Volga, hanem a Bjelája. E magjarázat mögött a baskir-magyar azonosítás áll. Pauler azért találja meg a Bjelájában az Ethvlt, mert a mai baskírok a Bjelája vidékén laknak. Bizonyítékai vízrajzi természetűek, íőképen arra vannak alapozva, hogy a baskírok a Bjeláját még a mult század közepén is Ak-Ideínek nevezték (Idei = Ethyl). Hivatkozik arra is, hogy szerinte az arabok a Kámát és Bjeláját tartották a Volga felső folyásának. Mindez azonban ellentétben áll Julianus és a többi utazók szóhasználatával. Benedictus Polonus világosan megmondja: ,,

magnum flumen Ethvl, que m Rusci vocant Volga".

2 De Julianus később tárgj alandó levele szerint is az Ethyl „in fir.ibus Ruscie" folyik. A Volgára vonatkozik a „transivit in fluvio regnum Morduanorum" kifejezés is Richardusnál.

2 1 Budapesti Szemle, CIII, 1900, 342; Gombocz: i. h. 25. * Van den Wyngaert: Sinica Frnnciscana, I. 1929, 136. 3 Brornberg: i. h., 69, n. I. 10