Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Új adatok az onogurok történetéhez: Magyar Nyelv XLVII (1951), 266-67
267 az o0or-oknak harcai követték, addig a kínai források a tiirköknek és a í'tV-fó-knek harcairól beszélnek. E harcok után aí'te-íö-k a kínaiak szerint továbbra is egységes törzsszövetséget alkottak, de türk fennhatóság alá tartoztak. Tehát ı.zok az ogur-ok is. akik a bizánci követjárások idején a Volga és a Kaukázus vidékén laktak, a t'ie-lö törzsszövetségen belül türk fennhatóság alá tartoztak (a vát-xujn néven említett uarkhonitákkal együtt). Egyelőre még nem teljesen tisztázott a t'ie-lö. oyur és uiyur törzsek egymáshoz való viszonya. A t'ie-lö-k a kínaiaknál a IV században kezdenek szerepelni, bár a YVei-dinasztia évkönyvének egy újabban sokat magyarázott helve a ting-ling-ekke\ azonosítja őket, akik Nyugat-Szibériában már az i. e. III. évszázad végétől kezdve szerepelnek. A t'ie-lö, valamint a vele kapcsolatos jüan-ho név török eredetije még mindig nem került elő. Az azonban bizonyos, hogy a t'ie-lö-k törzsei közül nyugaton az V. és VI. század folyamán egy oyur nevet viselő csoport, keleten pedig a VII. század folyamán egy uiyur nevű ág lép az előtérbe. E két nevet, hasunk» végződésükre való tekintettel (-yur). már sokszor megpróbálták azonosítani. Az azonosítás azonban, úgy látom, az eddig ismert régi török nyelvi anyag alapján nem lehet- eges. Kzzel szemben a fentiek igen erősen a mellett a TuOMSENtől és NÉMETH GYULÁtól hangoztatott magyarázat mellett szólnak, amely szerint az oyur, nyelvi szempontból, az tr/uz egyik alakváltozata. A t'ie-lö (uiyur) törzsszövetséget ugyanis egy uiyur és kilenc uyuz törzs alkotta. Ennek a tíz törzsből álló alakulatnak (*on-oyuz) lehetett nyugaton az on-oyur a neve. mégpedig abban az időben, amikor az cryuz törzsek közül az uiyur még nem jutott uralomra. Enrak megtörténte után. amint a feliratokból tudjuk, az *ou-oyuz: nevet az on-uiyvr váltotta fel. De még lia ez ellen a magyarázat ellen valamilyen <>kl»ól kifogást emelnénk is. annyit akkor is el kell ismernünk, hogy a 463 után a Volgához érkező ogur népek a t'ie-lö törzs szövetség keretein belül kerültek nyugatra. A t'ie-lö-k zömét pedig vitathatatlanul oyuz-ok alkották. Ami az uiyur név végződését illeti, talán ez a név is a többi -yur végű nevek csoportjába tartozik. Tehát (ha egyáltalán helyes török népnevekből török törzsek nyelvére következtetni), az oyuz: oyur névpárból ítélve, eredetileg az uiyur-ok is ahhoz a törzscst»porthoz tartozhattak, amelynek nyelvében a -yuz végződés -yur tormában jelenik meg. Az ujgurok azonban, uralomra jutásuk után. legalább is írott nyelvként az ..oguz" nyelvet használták, s az ujgurok kétnyelvűségének későbbi időkben már semmi nyoma nincsen Mindenesetre nem látszik lehetetlennek, hogy az ujgurok altörzseinek nevei (yaylaqnr. yabulqar, eyebir stb.) ezeknek a meggondolásoknak alapján lesznek megmagyarázhatók. Ugyanezt mondhatjuk el a KaStaritól kétnyelvűnek mondott hasmii-ok és c'iuiil-oU. nevének esetében is. Ez utóbbiakkal kapcsolatban ugyan PELLIOT a -mii végződés alapján (a köztörök -wrií-sel szemben: vö. még LIOETI: MNy. XXII. 8) a mongol eredet lehetőségére mutat rá. de nézete szerint esetleg számolnunk kell azzal is, hogy < zek a nevek (mint a fentiek szerint az oyur és uiyur törzsek nevei) egy a köztöröktől eltérő török nyelvből valók. 233
