Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Beg: Magyar Nyelv XLVII (1951), 272

267 Reg. A magyar régiségben is szereplő bág török méltóságnév (vö. P

AIS DEZSŐ: MNy. XXIII, 502—3; vő.: KCsA. II, 324 — 6) eredetére vonatkozólag érdekes adat fordul elő az egyik fontos belsőázsiai nomád nép, a kao-cs'ö (vö. MNy. XLV, 296) történetében. Ez utóbbiakról azt olvassuk, hogy mikor a zsuan-zsuanok ellen 487-ben fellázadtak, vezetőik az uralkodó nak a hou-lou p'o-lö nevet adták, „amelynek a t'o-pák nyelvében 'nagy császár' a jelentése". Más, jól ismert átiratok alapján megállapítható, hogy ennek a névnek t'o-pa eredetije ulu bagrak-nek hangzott. A 'nagy' jelentésű t'o-pa ulu nyilván a török uluy megfelelője, a bágrák pedig a bág szónak a törökben másutt is előforduló,-raifc fokozó képzővel (vö. A. GABAIN, AlttürkGramm.

2 154) ellátott alakja. Az Észak-Kínát a IV — VI. század folyamán hatalmukban tartó, később pedig fanatikus buddhistává és kinaivá vált t'o-pák („török" nevük: tabyaö) nyelvének ez az egyik legérdekesebb, eddig fel nem ismert szórványa. Itt említem meg, hogy egykori t'o-pa területen tűnik fel a későbbi altaji törökök legfőbb istenének, Ülgönnek a neve is, mégpedig szabályos t'o-pa Fülgön (vagy Piilgön) alakban. Az ujgurok szintén a t'o-páktól vehették át a Pusar (a buddhista ujgur szövegekben a. m. 'Boddhisattva') nevet, amely nézetem szerint a VII. század elején uralkodó Pu-sa ujgur kagán nevében rejtőzik. Ugyanilyen, valószínűleg t'o-pa eredetű buddhista név a türk feliratokban Maqaraé pecsétőr neve (< ind Maharaja 'nagy király') és kétségtelenül t'o-pa eredetű a 754-ben szereplő tokuzoguz Pürtükci tegin eddig még fel nem ismert neve is. 234