Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Új adat a besenyők történetéhez: Magyar Nyelv XLVI (1950), 361-2

:tıii (i. lı. 73) mind történeti, mind pedig műveltségtörténeti szempontból nagy jelentőségűek. írója egy helyütt (i. h. 77) futólag megemlékezik arról, hogy a perzsa seregek 1 Khoszrou Anósarván uralkodásának tizedik évében (vagyis 541-ben) Irán északi területein egy Kangaröye nevű törzzsel hadakoztak, PKHTLEVSZKA.IA nem tér ki ennek az ő tárgya szempontjából kevéssé fontos adatnak bővebb magyarázatára. Világos azonban, hogy a szírben népnév-többeseket képző -öj/é végződést elhagyva, a besenyők vezértörzsének, a Kanyar-nak nevét kapjuk. Eddig is tudtuk, hogy az 500 és 552 közötti időben, tehát a türkök hatalomra jutása előtt, különböző nomád törzsek (közöttük a szabírok. arab források szerint kazárok is) több alkalommal támadták Észak-Iránt a Kaukázuson keresztül. A portyázásokban résztvett törzs-csoportok névszerinti meghatározása azonban igen nagy nehézségekbe ütközik. Az új szír adat erre a homályos kérdésre legalább egy ponton világosságot derít. De világos az új adatból az is. hogy a besenyők megjelenése megelőzte i. türkök nyugati terjeszkedését. Hasonló. Délnyugat-Szibériából kiinduló és a Volgán, valamint a Kaukázuson keresztül Észak-Irán felé irányuló portyázásról legközelebb a hidzsra 104. évében, vagyis 722 — 723-ban olvasunk újra Ibn al-Atir krónikájában, mégpedig a kipcsakokkal kapcsolatban. (Ez egyszersmind a kipesakok első szereplése is a történelemben.) 231