Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A korai kazár történelem forrásainak kritikájához: MTA I. Oszt.Közi. XV (1959), 107-28
116 Összefoglalásképpen tehát megjegyezhetjük, hogy a t'etal név a régibb örmény irodalomban a heftalitákat jelölte. Miután a VI. század közepén a türkök megbódították a heftalita területeket, az örmények a heftalita terület új uraira, a nyugati türkökre vitték át a t'etal nevet. Sebéos t'etal vonatkozású tudósításainak behatóbb elemzése azt mutatja, hogy Sebéos mind tokharisztáni, mind pedig kazáriai tárgyú tudósításaiban a nyugati türköket jelöli a t'etal névvel. Azt az általánosan elfogadott nézetet tehát, amely MARKWABT kategorikus állásfoglalásán alapul, s amely szerint Sebéos t'etal-ja részben a heftalitákat, részben pedig a kazárokat jelöli, elhibázottnak kell tartanunk. 4. A t'etal név azonban nemcsak 'heftalita, nyugati türk' értelemben használatos a Sebéos korabeli örmény irodalomban. Hippolytos krónikájának 685 táján készült örmény átdolgozásában (ed. Venetik 1904, 5 1 0) szintén megtaláljuk ezt a nevet, mégpedig a píuuuqf formában. Itt a Genesis 10 alapján készített népleszármazási listában fordul elö a név, mégpedig az ionok, thrákok és illyrek neve mellett, a görög eredeti öerraAot-jának megfelelőjeként. Ugyanez a név számos változatban fennmaradt Eusebius krónikájának nyelvi és stiláris szempontból nem egységes örmény fordításában,* 8 továbbá PseudoMethodios jövendölésének a Stephanos Orbeleannál megőrzött örmény változatában is. 6 9 A thessaliaiak neve és történeti szereplése már igen régen foglalkoztatta a hellenisztikus világ népeinek képzeletét. A görög hősmondában számos utalás történik a Pontus Euxinus déli és keleti partvidékére, így Pontus tartományra és különösen Kolchisra. Mikor Nagy Sándor keleti hadjáratai alkalmával a görögök közelebbről megismerkedtek Kis-Ázsia, Irán és a környező területek földrajzi viszonyaival, különböző, jórészt népetimológiákon alapuló hiedelmek és magyarázatok keletkeztek a görög hősmonda állítólagos kisázsiai és transzkaukáziai kapcsolatairól. 7 0 Ezek a hiedelmek bizonyos adatok tanúsága szerint megvoltak maguknál a transzkaukáziai népeknél is. Igen tanulságos ebből a szempontból Tacitus egyik helye (Ann. 6, 34) : „feruntque Hiberi Albanique se Thessalis ortos, qua tempestate laso post avectam Medeam genitosque ex ea liberos inanem mox regiam Aeetac vacuosque Cőlchos repetivit." Ez a tacitusi hely és sz argonauták útjának a Pontus tartományhoz kapcsolódó bizonyos vonatkozásai azért is fontosak, mert talán közelebb visznek bennünket PseudoMoses Khorenac'i fent (112) idézett helyének magyarázatához. Ezeknek az adatoknak a fényében ugyanis nem látszik lehetet lennek, hogy a T'italia nevet, amely Pseudo-Moses szerint a Pontus déli vagy keleti partvidékét jelöli, a Fekete-tenger délkeleti partvidékére, esetleg Kolchisra vonatkoztassuk. Felmerül végül az a kérdés is, hogy a t'etal nevet, amely az elmondottak értelmében a belsőázsiai heftaliták nevével semmiféle etimológiai kapcsolatban 6 8 Ed. Venotik, 1904. .">,„. »»Ed. Tifiis, 2(19. 7 0 Vö. MARKWART : Revue di-s Etudes Ariiiéiiieiines VIII,/). İ928. 211—232. 208
