Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A korai kazár történelem forrásainak kritikájához: MTA I. Oszt.Közi. XV (1959), 107-28
:tıii forrásban az Irán keleti szomszédságában lakó nagy nomád népek egyikét is jelöli. A keleti t'etalok nevéhez fűződő problémák látszólag nagyobb nehézségek nélkül megfejihetők. Ilyen nevű nagy nomád népről más forrásainkban ugyan nem történik említés, de az Irán keleti szomszédságában élő nomád népek közé tartoztak a heftaliták is, a t'eial név pedig erősen emlékeztet a heflal-ra: az eddigi szakirodalomban tehát áltaiánosan elfogadott nézet az, hogy a t'eial név valamilyen módon a heftalAal függ össze. 7 E szerint a magyarázat szerint is kivételnek tekinthető azonban az a néhány eset, amikor a t'etal világosan Kazáriából támadó nomádokat jelöl, tehál semmiképp nem vonatkoztatható az Irántól keletre élő heftalitákra. Ezek a magyarázatok azonban nemcsak a t'eial szókezdő 1-jének kérdését hagyják nyitva, dc a t'etal név állítólagos kettős használatát 8 ('heftalita ~ kazár') sem magyarázzák meg kielégítő módon. Fokozza a zavarokat az is, hogy J. MARKWARTot, az örmény források s egyben a kazár történelem egyik legkiválóbb képviselőjét — bár Sebéos adatainak kivételes jelentőségét már pályája kezdetén felismerte — korai halála megakadályozta a nyugati türk és a régi kazár lörténelemre vonatkozó forrásadatok rendszeres feldolgozásában. Egy sokat idézett régibb értekezésében 9 MARKWART Sebéos tudósításait is vizsgálat tárgyává telte ugyan, ennek a kísérletnek az idején azonban egyrészt a forrásanyag jelentékeny része még nem állt rendelkezésére, másrészt, amint majd látni fogjuk, az itt közölt magyarázatok alapötletei is eihibázottak voltak. Az alábbiakban annak a kimutatását kíséreljük meg, hogy az örmény t'etal-vonatkozású adatok filológiai és történeti magyarázata nem ütközik leküzdhetetlen akadályokba, s hogy helyes felhasználásuk nagy mértékben viszi előre a nyugati türk, lovábbá a lieftalila és kazár történelemre vonatkozó ismereteinket. I. A t'etal név etimológiai magyarázatára eddig kevés kísérlet történt. Az idevonatkozó megjegyzések főleg a név használatára vonatkoznak. MARKWART véleménye szerint a t'etal a heftal népnévnek a „kaukázusi t- praefixummal ellátott alakja" volna. 1 0 Ennek az etimológiának az alapmotívuma, a t" X OI.DE KK , Tul »iri, LL.">, 2. jegvz.; K. B. T p c B c p : CmiCTCKaa Apxeo.ioniH xxr, 1954. 140. * K. U HIKSHMAN ( Los Cliioni tosHrpht elites. J .o Cairo 1948, 125—128) M AIIKWAHT nyomén urm hivatkozik, hogy ıı kazároknál ugyanúgy megvolt a polyundria szokása, mint a heftalitáknál. N'em tekintve azonban, hogy MAKKWAHT másodkézből és nem teljesen pontosan idézte Moscs Kalankat vae'i megfelelő tudósítását (ed. Tiflis, 274), a kérdéses szövegrész ott félreérthetetlenül a kaukázusi hunokra, nem pedig a kazárokra vonat ko/.ik. » WZKM Xll (1898), 191 195, 198 — 200. 1 0 Krünsahr, 59. 190
