Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

277 történetíró számára csekély. Tanulmányának második fejezetében tárgyalja Gonibocz az őshazakereső Julianus útját. Először kritikai szövegkiadásban közli a nyugati adatokat, majd a keletiekről fejti ki nézetét. Gornbocz felfogása érdekes kettősséget mutat. A nyugati kútfőkre nézve Pauler pozitív álláspontjára helyezkedik. Az araboknál található baskirmagyar azonosítást azonban ő is pusztán a névkevercdésből származó teóriának tekinti. Míg tehát egyfelől hisz Julianus magyarjaiban, másfelől elutasítja a baskir-magyar azonosság gondolatát minden nyelvi és egyéb bizonyítékaival egyetemben. A baskir-kérdés utolsó nevezetes állomása Németh Gyula tanulmánya,

1 aki a Marquart-Gombocz-féle elmélettel szemben a források és a nyelvi anyag újabb gondos megrostálása után a modern filológia eszközeivel fejti ki n baskirmagyar szonosság bizonyítékait. Mielőtt a nyugati adatok tárgyalásába fognánk, nézzük meg, milyen volt a XIII. század második felében a földrajztudománynak Kelet-Európáról alkotott képe. Ez nagyban meg fogja könnyíteni a később felsorolandó (bár időrendben korábbi) adatok megértését. Ebből a szempontból a leghitelesebb forrás a „doctor mirabilis"-nek. Roger Baconnak Opus maiusa

2 (pars quarta). „Deinde ultra Ethiliam est tertius prinoipatus Tartarorum et destructae sulit gentes indigenae al> eis, et fuerunt Cumani Canglae, sicut prius. Et durat ille prinoipatus a fluinino in orientem per iter quattuor mensium ex parte meridionali usque veniatur ad terrain principalem imperatoris. Sed ex parte aquilonari durat per iter duorum mensium, et. decern dierum. Ex quo patet quod Cumania fűit terrarum maxima. Nam a Danuhio usque ad terram hanc, in qua imperátor residet, habitahant Cumani, qui uranes sunt destructi a Tartaris praeter eos qui fugerant ad regnuin Hungáriáé. Et hic prinoipatus habot ab aquilone primo maíorem Bulgáriám, a qua venerunt Bulgari qui sunt inter Constantinopolim, et Hungáriám et Selavoniam. Nam hare quae 1 M2ik: Beitrage zur historisehen Geographie, 1»29 c. műben, 92 kk.; A honfoglaló magyarság kialakulása (1980), (= A Honf. Rial.), 299 kk. * The 'Opus Mftius' of Roger Bacon, ed. J. A. Bridges, Oxford, 1897, I, 366 k. Az idézetet az 1733-as Jebb-féle kiadás alapján részben közli Tamás Lajos: Rómaiak, románok ós oláhok Dácia Trajánában, 1935, 96. A Bridges-fóle kiadás szövegébe felvett Dalchi-a.\nk még vizsgálatra szorul. Ugyancsak Tamás Lajos (i- h„ 21. jogyz.) idézi Abü-IGázi mongolok és tatárok történetéről szóló művének egy adatát, amelyben az oroszok és baskírok mellett a magyarok is szerepelnek. Nagy-Magyarország nevének, történetének és a baskir-magyar kérdésnek szempontjából igen fontos volna a mongol forrásra visszavezethető adatok rendszeres vizsgálata. 5