Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306

277 nyugati kútfők; valamikor 8Mb és a honfoglalás közti időkben keletkezett. A nyugati források tehát Nagy-Magyarországot Baskír földnek is hívják. Balhí pedig baskírnak nevezi a honfoglaló magyarságot. A baskir-probléma lényege mármost az, hogy a kutatók egvrészének véleménye szerint a két forráscsoportnak sajátságos megegyezése azt jelenti, hogv a baskírok azonosak a magyarokkal. Mások viszont azt állítják, hogy Magna Hungaria. illetve lakóinak baskír elnevezése az araboknál és nyugaton csak földrajzi spekuláció eredménye. A baskír kérdés kutatóit tehát e források különböző felfogása állította szembe egymással. Ami a nyugati forrásokat illeti, azoknak hitelességét a mult század végéig nem szokták kétségbevonni. Ekkor hosszabb polémia kezdődött: Vámbéry megtámadta Julianus hitelességét,

1 a pozitív álláspontot pedig a kitűnő Pauler védelmezte meg vele szemben.

2 Pauler felfogása Chvolsonéval egyezett, az arab és nyugati források alapján ő is a magyarok és régi baskírok teljes azonossága mellett tört lándzsát* Vámbéry nézete sem maradt azonban követő nélkül. Az arab adatok vizsgálata során ugyanis a német Marquart — részben Vámbéry hatása alatt — a baskir-magyar azonosságot arab eredetű tudós teóriának nevezte, amely szerinte később nyugaton is elterjedt volna.

4 Magyarázatának lényege az volt, hogy az araboknál a baskír és a magyar név keveredett és ebből a keveredésből született meg az egész magvar-baskir teória. Pauler és Marquart tehát minelkét forráscsoport megítélésében pontosan az ellenkező véleményen volt. Közben se>k kisebb jelentőségű részletvita is lezajlott. A baskir-magyar azonosság barátai és ellenzői különböző nyelvi és antropológiai tételeket viíattak meg. Mindezt lezárta Gombocz Zoltánnak a magvar őshaza-hagyományról hatalmas erudícióval és kritikával megírt, azóta már a nemzeti történetírástól is elfogadott fejtegetése.

5 Gombocz tanulmányában krónikáinknak Schythiára, vagyis az őshazára vonatkozó különböző földrajzi adatait gondos filológiai vizsgálatnak vetette alá és arra az eredményre jutott, hogy azok nagyrészt a középkori geográfiai közhelyek sorába tartoznak, s így értékük a 1 A magyarok eroıleto, 1882. 487 kk. 1 A magyarnemzet története Szent Istvánig. 190O, 241 kk. 3 ('hvolson: i. h., 102. 4 Marquart: Osteuropáiselie und ostasiatisohe Streifzüge, 1903, tiS, âlâ. 5 Nyelvtudományi Közlemények. XLV. (1917 1920) 129- 194; XLVI. (1923). 1 33: XLVI. ( 1920). ItiS 193 4