Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Etimológia és filológia (bolgár-török jövevényszavaink átvételének történeti hátteréről: Az etimológia elmélete és módszere (Nyelv-tud. Ert., 89. sz., 1976), 82-9
82 nyelvünk bizonyos török elemei esetleg még e régi korokból származó átvételek (vö. LIGETI LAJOS: A magyarság őstörténete 45). A magyarok, hozzávetőleges datálás alapján, valamikor az i. sz. I. évezred közepén lépték át az Urál-hegységet nyugati irányban, hogy a későbbi volgai bolgár és baskír terület környékén telepedjenek meg. Hogy az ogur népek maguk is korán inegjelentek-e az Uráltól nyugatra, mint azt egyes régészek gondolják, egyelőre tisztázatlan kérdés (vö. V. F. GENING A. H. HALIKOV, Rannie Bolgarv na Volge. Moszkva, 1964. 131—48). A lényeges számunkra az, hogy az irtisi tilig-ogurok európai vándorlásuk előtt a Kazak-steppe déli részére vándoroltak, mégpedig száz évvel a Priskos-féle 463. évi vándorlás előtt, úgyhogy az avar szavir— onogur vándorlás a magyarokat közvetlenül aligha érintette. Egyébként GOMBOCZ második kronológiája is pontatlan, még akkor is, ha a bolgároknak a magyar nyelvre tett hatása valóban i. sz. 463 és i. sz. 600 között történt volna. A kubáni bolgár birodalom felbomlását ugyanis semmiképpen nem tehetjük a VII. század elejére. Tudjuk ugyanis, hogy az ogur-tilig törzsek éppen i. sz. 603 táján lázadtak fel a türk uralom ellen, és nyerték vissza * önállóságukat Kazáriában a nyugati türk-kazárokkal szemben fél évszázadra. Ekkor szövetkeztek a kubáni onogur-bolgár uralkodók Herakleios bizánci császárral is, ekkor volt Kovrat a bolgárok királya, és csak az ő halála után, nem korábban i. sz. 650-nél következett be a kazárok előretörése és a kubáni bolgár birodalom felbomlása. Egyébként is az onogur-bolgár törzsek egy része, a hódolt bolgár törzsek népe, a kazár győzelem után is a Kubán vidékén maradt, úgyhogy e törzsek nyelvi hatásával elvileg még a IX. század végén is számolnunk kell. Érdekes, hogy rövid időre, szemmel láthatólag ZICHY 1923-ban megjelent művének hatása alatt GOMBOCZ maga is másképp képzelte az átvételek földrajzi és kronológiai körülményeit. 1925-ben közzétett cikkében (Természettud. Közi. LVII, 372- 3) úgy gondolja, hogy a magyarok az Urálon túli hazában nemcsak érintkeztek, hanem egyenesen keveredtek a hun birodalomhoz tartozó bolgár-törökökkel. Itt vált volna a magyar — bolgár hatás alatt állattenyésztő, de földműveléssel is foglalkozó néppé. A második bolgár hatás azután a kaukázusi „Levediában" érte volna a magyarokat. Ezt az elméletet azonban hamarosan elvetette GOMBOCZ. 1930-BS egyetemi előadásaiban már ismét kb. 450—600-ban jelöli meg az első bolgár hatás idői korlátait. Az utóbbi magyarázatnak azonban a tilig-ogur vándorlásról előbb mondottak értelmében leküzdhetetlen nehézségei vannak. Egyfelől az ogur népek 463 táján nem a ligetes, hanem a délibb, kazaksztáni füves steppérői indultak a Volga és a Kubán irányába. Vonulásuk tehát közvetlenül nem érintette az Urálon túli magyar törzseket. Másfelől a magyarok valamikor i. sz. 500 táján Urálon túli hazájukból nem a Volga- és a Kubán-folyók irányába költöztek, hanem az Uráltól nyugatra, a későbbi volgai bolgár és baskír terület környékére. A kaukázusi őshaza legfontosabb, oKmányszerű igazolása, MARQUART nak az al-Bakrí hanyagul kivonatolt tudósítására alapított tétele a Don és Kubán közötti Levediáról, amint arra 1943-ban és 1955-ben is ismételten rámutattam (A magyar őstörténet kérdései: NytudErt. 5. sz. 33), ma már tárgyi tévedésnek tekinthető. 1943-ban tett ilyen tárgyú megjegyzéseim (A magyarság őstörténete. 109—14) megjelenése után, de hivatkozások nélkül előbb MOÓR ELEMÉR, azután több más őstörténészünk adott annak a nézetének kifejezést, hogy a kaukázusi őshaza elméletét, mint elhibázottat, fel kell adnunk. Igen cúlyosan esik ezzel szemben latba LIGETI LAJOS véleménye (Bárczi-Eml. 161
