Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Etimológia és filológia (bolgár-török jövevényszavaink átvételének történeti hátteréről: Az etimológia elmélete és módszere (Nyelv-tud. Ert., 89. sz., 1976), 82-9
82 239), aki a kérdést más oldalról megközelítve szintén annak a véleményének ad kifejezést, hogy Magna Hungaria későbbi lakói nem délről vonultak északra a VII. század elején, mint a MUNKÁCSI GoMBOCZ-féle elméletben, és ez az elválás csak a IX. század első harmadára tehető. 1966-ban adta fel a MUNKÁCSI MARQUART—GoMBoez-féle kaukázusi őshaza-elméletét őstörténettudományunk nagy alakja, GOMBOCZ életrajz-írója, munkásságának értékelője és sokoldalú továbbfejlesztője, NÉMETH GYULA is (ALingu. XVI, 1 — 21). NÉMETH korábban, a „Honfoglaló magyarság kialakulásá"-ban (1930.), GOMBOCZII. magyarázatát vette alapul bolgár-török jövevényszavaink történeti hátterének megrajzolásakor. 1966. évi új magyarázatában viszont egyfelől elveti az Urálon túli őshaza ZICHY — WIKLUND — GOMBOCZféle elméletét, másfelől a MUNKÁCSI-MARQUART — GoMBoez-féle kaukázusi őshazaelméleten is alapvető változtatásokat hajt végre. Most már ugyanis ő sem gondolja, hogy az első nagy bolgár nyelvi hatás 463 és 600 között a Kaukázustól északra érte volna a magyarokat. Új elmélete szerint a volgai bolgár • hatás északon, az i. sz.V. század és kb. i.sz. 750 —800 között érte a magyarokat. Ezután a magyar törzsek délre, Dentü-Mogyerbe, a Dontól keletre levő vidékre költöztek, ahol határaik délen időnként elérték a Kubán vidékét is. Ebben a korban azonban a magyarok már nyugaton, az Al-Dunánál is harcoltak. Bizonyos mozzanatokat azért NÉMETH új magyarázata is megőriz a régi kaukázusi őshaza elméletéből, így elsősorban az onogur névnek a Kubán környékén történt átvételét, valamint Muageris hun vezér nevének a magyar névvel való azonosítását. A magam részéről úgy vélem, hogy a magyar hagyomány Dentü-Mogyerjének az idevonása igen szerencsés gondolat volt NÉMETH részéről, amely jól helyettesíti GOMBOCZ és MARQUABT időben és térben indokolatlanul kiterjesztett Levedia-fogalmát. Bizonyos nehézségek csak kronológiai téren mutatkoznak az új elméletben. Először is nehéz összhangot találni a volgai bolgár birodalom megalapításának ma általánosan elfogadott dátuma (i. sz. 750) és a magyarok feltett 750 — 800 táján történt déli vándorlása között. Az onogur név átvétele szintén történhetett nemcsak a Kubán vidékén, hanem például a volgai bolgár területre vándorolt onogur törzscsoport révén is, akik egyben Jugria névadói is lehettek. A sokszor cáfolt Muageris-elmélet elfogadása viszont kronológiai nehézségbe ütközik: Muageris a keresi félsziget és a Kubán torkolatvidék szereplője i. sz. 527-ben, holott a magyarok az új elmélet szerint csak 750 — 800 táján költöztek délre volgai hazájukból (vö. még: Pais-Eml. 268 — 73). Ami végül alán jövevényszavainkat illeti, továbbá krónikáink alán hagyományát, egyet kell értenünk NÉMETH GYULÁval, hogy az alán - magyar érintkezésekre a IX. században, a szoros kazár—magyar kapcsolatok idején is sor kerülhetett. Ha most összefoglalólag vázolni akarnók azokat a lehetőségeket, amelyek GOMBOCZ, NÉMETH, LIGETI és más kiváló elődök munkáiból, valamint az újabb idők sokoldalú nemzetközi vizsgálataiból adódnak, a magunk részéről a következőkben kísérelnénk meg vádolni bolgár-török jövevényszavaink átvételének hátterét: A magyar törzsek i. sz. 500 táján költöztek a későbbi baskír és volgai bolgár terület környékére. Itt érte őket az első, igen erős bolgár-török nvelvi hatás, kb. i. sz. 750 és 800 között, amikor azután déli, pontusi hazájukba költöztek, a Don és az Al-Duna közötti területre. A második, igen erős kulturális és feltehetőleg nyelvi hatás is a pontusi 162
