Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Egy bolgár-török yiltavar méltóságnév: (A volgai bolgárok és szlávok X. századi kapcsolatainak kérdéséhez): Magyar Nyelv XL (1944), 179-86
144 történetére vonatkozó szövegrészletet SALEMANN közli belőle gondos szövegkritikai kiadásban (a RADLOFF-féle „Kudatku Bilik" bevezetésében XXVI. 1.). Rasid a d-d in itt előbb az Oguzkán legendáját mondja el, majd rátér az. ujgurok régi történetére. Az ujgur „népek" eleinte fejedelem nélkül éltek, majd két fejedelmet választottak, hogy minden ujgur népen uralkodjanak. Ezeknek neve: Al-öltirir, illetőleg Kül-örkin. Lényegében azonos ezzel A b u-l-G a z i egyik elbeszélése „S e j e r e-i T ü r k"jében (XVII. sz.). Az ujgurok két csoportjának a neve nála: Toquz ujgur, illetőleg On ujgur, az egyik fejedelepnek a neve pedig Al-ültir, Hogy ezek az adatok mennyiben tükröztetik vissza a történelmet, nagy kéVdó6. Maga az On-ujgur és a Toquz ujgur elnevezés is a régi török történelem egyik legnehezebb problémájával, az ujgur kérdéssel függ össze. Annyi azonban bizonyos, hogy a régi keletnek kevés olyan megbízható írója van, mint éppen Rasid a d-d in; ezért tehát nem volna helyes feltenni, hogy elbeszélését és a benne előforduló neveket ő találta ki. Ez az elbeszélés, még ha nem is történelem, kitűnő összefoglalása mindannak, amit a nomád fejedelemválasztásról más forrásokból tudunk (NÉMETH: KCSA. II, 441). Mindazonáltal Rasid a d-d in adatát az Oguz kán legendájához tartozónak szokták tekinteni, s így különös történeti jelentőséget nem tulajdonítanak neki. Újabban azonban Rasid a d-d i n elbeszélésének értékelése bizonyos mértékben megváltozott. F. K. W. MÜLLER ugyanis BARTHOLD nyomán rámutatott arra, hogy a R a s i d-ad-d i nféle ürkin a türk feliratokban, sőt kínai forrásokban is megvan (Hirth-Festschr. 318; vö. PELLIOT i. h.). Ez a körülmény is a mellett szól, hogy Rasid a d-d in elbeszélésének valami történeti magva van. Az ujgurok másik királyát R a s i d-a d-d i n szerint Alültirir-nek, A b u-l-G a z i szerint pedig Al-ültirnek hívták. Az egyik kéziratban ezt a változatot találjuk: JM-JJ-J ül-ülb.t.r (megemlíti BEREZIN is Rasid a d-d in kiadásában 162). Az arab írás természetéből következik, hogy egy ilyen ül-ülb.t.r alak íráeképe csaknem azonos az ül-ült.b.r-é\e\. Rasid a d-d in tehát a másik ujgur király nevét is valamilyen történeti forrásból vehette, hiszen egy ült.b.r névalaknak a türk ültübürrel való összefüggése nyilvánvaló. Ez a magyarázat az eredeti íráskép erőszakos megváltoztatása nélkül lehetséges, de ha ez nem volna is döntő érv helyessége mellett, döntő fontossággal szól mellette az a körülmény, hogy a türk feliratok előbb idézett adata szerint az ujguroknak a tokuzoguz uralom idején valóban ültübür-ek voltak az uralkodóik. Az ujgurok iltabörjéről beszél az előbb említett manichaeus történeti szövegtöredék is. 153
