Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Egy bolgár-török yiltavar méltóságnév: (A volgai bolgárok és szlávok X. századi kapcsolatainak kérdéséhez): Magyar Nyelv XL (1944), 179-86
144 csuvas yal-]a\ azonos (itt azonban 'falu' a jelentése). A -f.wür a türk tübür-rel szemben v-t tartalmaz, minthogy köztörök 5-nek a szó belsejében csuvas -v- felel meg (POPPE: KCSA. II, 75). összetételnek tekinti az ültübar1 már a feliratok megfejtője, THOMSEN is, aki megjegyzi, hogy a feliratok egyik helyén az ültübür első magánhangzója helyén egy i-nek a nyomai látszanak (Inscr. 182). Minthogy THOMSEN 6zerint (vö. NÉMETH GYULA: KCSA. I. kieg. k. 75) az írott j ür^jir váltakozás egy kiejtésbeli zárt e-re mutat, feltehető az is, hogy az ült üb i ir első magánhangzója is zárt e volt. Így olvassa a szót THOMSEN újabb munkájában (Zschr. d. Deutsch. Morgenl. Gesellsch. NF. III, 172), ahol a szó alakját és jelentését a következőképen adja meg: „eltübir ( il-) türkischer Gouverneur o. dergi." A második és harmadik magánhangzó olvasatát mai adataink alapján pontosan meghatározni nem lehet. THOMSEN sem okolja meg fenti olvasatát. A feliratokban az ültübür-nek -lig képzős alakja is szerepel (II E 28), azonban a 6zó magánhangzóira nézve ebből az adatból sem tudunk meg közelebbit. Előfordul ugyan a 6zó HÜSEYIN NAMIK ORKUN szerint (Eski türk yazıtları II. Istanbul, 1939. 114; DR. HASAN EREN szíves közlése) a Hoitu Tamir-i feliratokban is, de szintén magánhangzók nélkül. Egy manichaeus írással írt szövegben az ilt(ü)bür alakot találjuk (LE COQ : ThomsenFestschrift 147). Ennek az adatnak értékét emeli, hogy archaikus szövegben fordul elő. Helyesebb tehát a türk ült üb ar1 is THOMSEN iitö&ir-jével és MARQUART ül-titbür-\é\e\ ezemben ilt(ü)bür-nek olvasni. A kazárban a szó az előbb idézett örmény adatok tanúsága szerint i-vel kezdődött, bár az örmény i adhat talán erŐ6ebben zárt e-t is vissza. Az örmény átírásokban a harmadik magánhangzó mindig e vagy s. A második szótagban u vagy i van (ilutver, ilitver). A türk ültübar alak második magánhangzója az örmény átírásokban hiányzik. Az ültübür-nek kínai átírását eddig még nem ismerjük. HIRTH (Nachworte 111—2) ugyan és utána F. K. W. MÜLLER (Uigurica II, 94 ór Hirth-Fest6chrift 318) is, kimutatta a szó kínai változatát, olvasatuk azonban PELLIOT (T'oung Pao XXVI, 225—9; PELLIOT cikkére LIGETI LAJOS volt 6zíves figyelmeztetni) ezerint téves. A kérdéses, k'i-li-fa na.k írt szó helyes olvasata ugyanis nem il-di-bar, hanem el-fa, s így nem tartható az ültübür átírásának. Az ültübür-re vonatkozó eddigi adatokhoz valószínűleg még egy igen érdekes és fontos adatot csatolhatunk. Az altabar a feliratokban mint méltóságnév szerepel, mégpedig mint az ujgur és az Az nép fejedelmének neve (THOMSEN: ZDMG. 154, 157). Az ujgurok történetére egy másik igen becses keleti forrás is van, igaz, hogy sokkal későbbi időből: Rasid a d-d in „Ta'r i h-i G â z â n i" című XIV. századi munkája. Az ujgurok régi 152
