Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Megjegyzések a 942. évi magyar kalandozás forrásaihoz: Magyar Nyelv LXXVIII (1982), 456-57
144 Megjegyzések a 942. évi magyar kalandozás forrásaihoz 1982 március havában, berlini tartózkodásom idején, volt alkalmam használni Mutahhar ibn Táhír al-Makdiszí (i. sz. XI. sz.), „A kezdet és a történelem könyve" című nagy művének számomra eddig eredetiben hozzáférhetetlen, IV. kötetét. Ebben szó van a turkok (magyarok) andalúziai, i. sz. 942. évi portyájáról is. A datálás nélküli, rövid tudósítást Makdiszí egy „Abú Abd-al-Rahmán" elmondása alapján közli, aki egy mekkai zarándoklatra érkezett oda. A zarándok szerint a magyarok Andalúzia egyik tartományába törtek be. Embereket ejtettek foglyul, ós elhajtották a legelésző állatokat. Mikor azonban tovább indultak, üldözők szegődtek a nyomukba, akiknek sikerült is az egyik magyart kézre keríteni. Szót azonban nem tudtak érteni vele, minthogy kölcsönösen nem értették meg egymás nyelvét. Ez a tudósítás már régen ismert volt számomra KMOSKÓ MIHÁLY kéziratos forrásgyűjteményéből (M II, 115, A III, 20; vö. CZEGLÉDY: ActaOrientHung. 1955: 68—9) ós KMOSKÓ szóbeli közléséből, amelyet NÉMETH GYULÁnak tett (HonfKial. 197). KMOSKÓ csak egy-két megjegyzést fűzött a tudósításhoz. A részletes magyarázatot — úgy látszik —későbbre hagyta. NÉMETH számára pedig csak a magyaroknak itt használt türk neve volt fontos, minthogy őt erősen foglalkoztatták a magyaroknak a más forrásokból is jól ismert különböző elnevezései. Makdiszí tudósításának jelentőségét a magam részéről abban látom, hogy segítségével meggyőző módon állapíthatjuk meg főforrásunk, Ibn Hajján párhuzamos tudósításának eredetét. A Makdiszínél említett zarándok ugyanis, Abú Abd-al-Rahmánnal, a híres andalúziai történetíróval azonos, aki bizonyára az i. sz. 942. évi zarándoklat alkalmából érkezett Mekkába. Teljes neve Abú Abd al-Rahmán Muávija ibn Hisám al-Sabaniszí volt. Az is aligha lehet kétséges, hogy Abú Abd-al-Rahmán, korának foglalkozásszerű történetírója, mekkai szóbeli közlésén kívül ránk nem maradt nagy művében is részletesen beszámolt a 942. évi magyar portyáról, és azt a riadalmat is szemtanúként írta le, amelyet a kordovai udvarban keltett a hirtelen magyar támadás. Ibn Hajján tehát, akinek egyik főforrása éppen Abú Abd al-Rahmán müve volt (vö. K. A. EORKO, ApaőCKaH HCTopHMeCKan jiHTepaTypa B HcnaHHH. Moszkva, 1977. 95—6), minden valószínűség szerint innen vette a számunkra legújabban ismertté vált, hiteles ós pontos, a szemtanú friss benyomásait tükröző beszámolóját erről a portyáról. Egyébként a hót magyar portyázó vezér nevét aligha a portya áttekinthetetlen, zűrzavaros eseményei alatt jegyezték fel az arabok. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy 144
