Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához): (Pais Dezső Emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974): Zalai Tükör 1975/11, 43-58.

44 vezér Curzan nevű fiáról.

1* Mármost Györffy szerint világos, hogy az arat) forrásban leírt szakrális nagyfejedelemség egészen a honfoglalás koráig fennállt, továbbá az is, hogy a künde címet, tehát a főuralkodói cím^t előbb Levedi, majd annak fia és utóda Kurszán viselte. Ez szerinte világosan adódik Niketasz Szklérosz jelentéséből, valamint abból, hogy Kurszánról és a Kündü névről, mir.t honfoglaláskori szereplők nevéről Anonymus is tud. Mármost, tekintve, hogy az arab forrás feltétlenül hiteles tudósítása szerint a magyar dinaszta s szakrális főfejedelem a künde volt, nincs más választásunk, Györffy szerint, mint arra következtetni, hogy a főfejedelem Árpád és Kuszán kettős fejedelemsége idején is Kuszán (Kurszán) volt, aki egészen 904-ben bekövetkezett haláláig bírta a föfejedelmi címet. Csak ekkor került sor arra, hogy Árpád és fiai átvegyék a meghalt főfejedelem jogait és birtokait, végleg megszüntetve ezzel a magyar kettős fejedelemséget. Kurszán és a többi kündeutód sorsának drámai fordulataira Györffy igen szellemesen egykori birtokneveik és az Arpád-fiak birtokneveinek változásaiból következtet. E szellemes következtetéseknek azonban az elmondottak értelmében leküzdhetetlen nehézségei vannak.'

9 Semmi okunk nincs ugyanis kétségbe vonni annak a tudósításnak a hitelét, amely szerint Levedi, aki egyébként tényleg viselhette a künde méltóságnevet, a besenyő vereség után jobbnak látta elutasítani a kazár kagán felhívását a vazallus fejedelemség elfogadására. Az, hogy Levedi utódai, az új főfejedelem. Árpád mellett is az egyik legfőbb méltóságot, talán éppen a fővezéri tisztet viselhették, Levedi kazár kapcsolatainak, főleg kagán-vőségének volt köszönhető. A honfoglalás után mindenesetre Kurszán lép az előtérbe, és Aventinusnak egy bajor krónikából vett kivonata szerint ő vezette azt a hadjáratot Ausztriában, amelynek végén a bajorok megölték. Mindenesetre Árpád neve teljesen ismeretlen a külföldi krónikairodalom számára, s ez már magában is arra mutat, hogy a honfoglalás idején ArI

S Györffy 1954 és 1973 között, húsz éven át (utoljára: Budapest Tört. I, 252) gyakran megismételte cikke első változatának (Tanulmányok 142) egy tollhibáját, amennyiben Anonymusnak egy téves idézetet tulajdonítva Kurszánt „Kündü fiá"-nak teszi meg. Az idézett helyen Anonymusnál (Scriptores I, 41) "Cundu páter Curzan" áll. Ehelyett Györffy a saját latin fogalmazásában „Cundu filius Curzan"-! ír, amit így fordít: „Kündü fia Kurszán". Ez a fordítás azonban nemcsak nyelvi okból kifogásolható, de akkor sem volna elfogadható, ha Anonymusnál valóban „filius" állna. A 46. fej.-ben (Scriptores I, 95) ugyanis Anonymus erről a személyről szólva a „Cundunec patri Curzan" kifejezést használja, amiből következik, hogy a vesszőt, úgy, mint a magyar és a kun vezérek névsoraiban többször, a „páter" elé kell képzelnünk. Természetesen el kell ismernünk, hogy ez a tollhiba Györffy elméletének lényeges mondanivalóját nem érinti. Az- utóbbinak a szempontjából ugyanis egyedül annyi lényeges, hogy a kündü szakrális fejedelmi cím, és Györffy szerint maga a kündü főméltóság Levedi után, sőt a honfoglalás korában is, egészen 904-ig megvolt. A szereplők egymáshoz valö viszonya (apa—fiú) nem döntő a kérdés szempontjából. Hogy mégis szóvá teszünk egy tollhibát, inkább csak azért tesszük, mert azt Györffy követői közül sem javította ki — tudomásunk szerint — senki. "•Györffy Kurszán-elméletének részletes bírálatát „A fejedelemségek intézménve a honfoglaló magyaroknál" című előadásomban adtam, amelyet 1959. febr. 20-án tartottam az Ókortudományi Társaság felolvasó ülésén (1. Antik Tanulmányok 9: 255). 127