Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához): (Pais Dezső Emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974): Zalai Tükör 1975/11, 43-58.

44 pád a főfejedelem, Kurszán pedig a hadvezér volt. A főméltóságok átrendezése tehát nem csak 904-ben, hanem már Levedi lemondásának idején megtörtént. Árpádnak a nagyfejedelemmé való megválasztása előtti méltóságnevét nem ismerjük. Megválasztása után azonban bizonyára nem a hadvezéri gyula méltóságnevet viselte. A X. századi magyar fejedelmek méltóságnevei nem maradtak ránk. Egyedül Gézáról tudjuk, hogy nevének eredeti formája, a Gyeücsa, a kazár uralkodók főméltóságnevének a dzsevu-nak, a magyar -csa kicsinyítőképzővel ellátott változata.

2

0 A török népek, önállóvá való válásuk után annak a népnek a legfőbb méltóságnevét szokták használni, amelynek előzőleg alattvalói voltak. Deér magyarázatát követi Dümmerth Dezső, aki szintén a zágrábi és váradi krónikára való hivatkozással tör lándzsát Álmos fejedelemsége mellett.

21 Ezt a XI. század végi hagyományt azonban semmi okunk sincsen előnyben részesítenünk a Konstantinos császárnál megőrzött sokkal régibb magyar hagyománnyal szemben, amely Árpád előtt nem Álmosról, hanem Levedi fényes nemzetségéről beszél.

2

2 Még kevésbé fogadható el Dümmerth érvelése, amikor az eredeti magyar hun-hagyománynak a Hómantól megfogalmazott feltevésére hivatkozva azt igyekszik bizonyítani, hogy Álmos maga is Attila utódjának tekintette magát. A magyar őstörténeti radikalizmus e rövid áttekintésének a legfontosabb tanulsága — úgy vélem — az, hogy e kevés írott forrással rendelkező területen sokszor önmagunkkal is könnyű elhitetnünk azt, hogy egyik-másik régi probléma megoldásáért akár az eddig legértékesebbnek elismert forrásunkat is fel kell áldoznunk. A valóság ezzel szemben az, hogy e régi szövegek mint sziklák a tengerben, többnyire túlélik a legnagyobb viharokat is. Végezetül néhány szubjektív szó! A mai előadásomban tárgyalt kérdések idestova harminc esztendeje foglalkoztatnak engemet. Hadd mondjam el ez ünnepi alkalommal én is, hogy az, aki e harminc év alatt meg nem szűnő érdeklődést tanúsított munkám iránt, és mindig buzdított, hogy újra és újra térjek vissza a magyar őstörténet kérdéseihez — Pais Dezső volt, atyai tanítóm, öreg barátom. Felejthetetlen emlékét én is hálával őrzöm! 2

0 Erről Géza nevünk eredetéről írt értekezésemben szóltam: MNy. 52: 325—33. 2

1 FilKözl. 1970. 404—30; A Budapesti Egyetemi Könyvtár Evkönyvei VI. 205—21. 2

2 Erre, helyesen, Györffy György mutatott rá: Archaeológiai Értesítő 97: 197—8. Az Álmos névvel és az»Almoshoz fűződő dinasztikus álommal kapcsolatban vö. megjegyzéseimet: MNy VB: 138—45; az Almos név török eredetijének jelentéséről 1. még Németh Gyula: Klebelsberg Emlékkönyv. Budapest, 1925. 140—1. 128