Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Gardîzî „török" fejezetének magyarázatához (Álmos nevének származtatásaihoz): Magyar Nyelv LXVIII (1972), 138-45

144 kazárokkal, mint Álmos népe, szintén a honfoglalást megelőző években. A kazár uralkodó-réteg nyelvének köztörök jellege megmagyarázza azt is, hogy az AlmiS név mind nálunk mind pedig a bolgároknál köztörök (LIGETI: MNy. XXII, 80-2) formában tűnik fel. GOMBOCZ magyarázatához legfeljebb még annyit fűzhetünk hozzá, hogy az AlmiS passzív igenévi: 'vett' értelmezése nem látszik meggyőzőbbnek, mint GOMBOCZ korábbi magyarázata: 'vétel', minthogy a -miS ~ -miS képző sokkal nagyobb forrásanyagból vett mai ismereteink szerint is csak részben használatos passzív igenévi értelemben (vö. RASÁNEN, Materialien zur türkischen Morphologie. Helsinki, 1957. 137). Továbbra is elképzelhető tehát, hogy az AlmiS ('vétel') aktívnak érzett név volt a törökök számára, és a 'vevő, szerző, hódító' értelmű fejedelmi vagy talán a köznéptől is használt nevek közé tartozott. Z. V. TOGAN (MAGNICKIJ nyomán: Ibn Fadlán's Reisebericht 107) mindenesetre utal arra, hogy az AlmiS mint pogány név még a közelmúltban is megvolt a csuvasoknál. 112