Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Megjegyzések a honfoglalás előtti magyar királyság intézményéhez: A magyar nyelv története és rendszere, szerk. Imre S., Szathmári I., (Nyelvtud. Ért., 58. sz„ 1967), 83-7
.131 a részletek elég józan és reális elemet tartalmaznak ahhoz, hogy tiszta történeti valóságnak tekintsük őket." Az őstörténeti irodalmunkban jelenleg gyakran megnyilvánuló negatívizmussal szemben a magam részéről tehát úgy gondolom, hogy egyfelől a konstantinosi hagyományban továbbra is a magyar őstörténet felbecsülhetetlen értékű forrását kell látnunk, másfelől, hogy az őstörténettel kapcsolatos különböző rószstúdiumok elért és elérendő eredményei még igen sok lehetőséget fognak nyújtani vitás kérdések megnyugtató tisztázásához. Legyen szabad néhány rövid utalást tennem ebben a vonatkozásban. Az arab forrásokban leírt szakrális kettős királyság intézményének összehasonlító vallástörténeti tanulmányozása sokat haladt előre a második világháború óta. RÓHEIM GÉZA a freudi pszichoanalízis eszközeivel vizsgálta a szakrális királyság létrejöttének körülményeit. Az újabb idevonatkozó fenomenológiai ós szociológiai vizsgálatok legfőbb tanúsága az, hogy a szakrális királyság csak felülrétegezett társadalmakban jött létre, tehát ott, ahol hódítás vagy hódítások Borán a főuralkodó a vazallus népek és a rabszolgáknak tekintett hódolt törzsek felett mintegy a piramis csúcsán emelkedett a szakrális királyság isteni szféráiba. Ez történt a nomád szakrális királyság esetében is, amint arra a legutóbb volt alkalmam rámutatni (Numen XIII [1966.], 14—26). Sok új adatot várhatnak a magyar őstörténészek a kazár történelem kutatásának újabb eredményeiből is. A kazár birodalom kialakulásának körülményeit az utóbbi időkben sikerült közelebbről megismernünk. így ma már egyre több bizonyítékkal tudjuk megtámogatni Maszudi arab író állítását, amely szerint a kazárokat perzsául khazar-nak, törökül azonban aa&tV-nak hívták. Történeti ós földrajzi adataink ugyanis egyaránt azt tanúsítják, hogy a tulajdonképpeni kazárok a szavirokkal voltak azonosak. Különösen fontos azoknak a középperzsa forrásból merítő arab tudósításoknak a tanúsága, amelyek az 506 és az 578 közötti időkről szólva mindig kazár1 mondanak ott, ahol a bizánci források szavir-1. Ezt figyelhetjük meg például a Kur folyó völgyében megtelepedett transzkaukáziai (persarmeniai) szavirok (így a bizánci források, az arab források kazár-t mondanak) esetében is. A szavirok 667-ben (a dátumot Ibn Miskawajhi eddig kevéssé ismert művéből tudjuk meg) az Európa felé terjeszkedő nyugati türkök fennhatósága alá kerültek. Minthogy a kazár név első hiteles említései a legújabb kutatások szerint 567 után kezdődnek, azt kell hinnünk, hogy a kazár név megjelenése a szaviroknál a nyugati türk uralkodó réteg megjelenésével függ össze. A magyar őstörténet szempontjából ez azért is igen fontos, mert a császár szerint a honfoglaló magyarok szintén viselték a szavarti (< savir) nevet, és egyes törzseik, a császár szerint 889-ben, szintén megtelepedtek Persarmeniában. Mindez azonban azt is jelenti, hogy a csuvasos nyelvet beszélő tulajdonképpeni kazárokat a szavirokban kell keresnünk. A nyugati türkök ugyanis mind Belső-Ázsiában, mind pedig Kazáriában köztörök jellegű nyelven beszéltek, amely a keleti türkökéhez állt igen közel. A nyugati türk nyelvjárásnak egyik jellemzője a ja- > (> je-) > die- változás volt, amelyet a keleti türk jabyu ~ nyugati türk és kazár díevyu, dievu méltóságnév esetében sok forrásból ismerünk. A kazár méltóságnév-rendszer, amint arra már volt alkalmam rámutatni (a budapesti Altajisztikai Napokon, 1965. május 18-án tartott előadásomban), azonos volt a nyugati türkökével. Ez nemcsak a Sad, lor, bég és tarlan méltóságncvek alkalmazásában jut kifejezésre, hanem abban is, hogy a kazárok 97
