Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Megjegyzések a honfoglalás előtti magyar királyság intézményéhez: A magyar nyelv története és rendszere, szerk. Imre S., Szathmári I., (Nyelvtud. Ért., 58. sz„ 1967), 83-7
.131 nem utasítja el annak lehetőségét sem, hogy Konstantin császár magyar vonatkozású tudósításait valóban Árpád-házi hercegek csaló és félrevezető tájékoztatására kell visszavezetnünk. Minthogy az arab forrás és a császár tudósításai között nem egy ponton mutatkozó látszólagos vagy valóságos ellentétre magam hívtam fel ismételten a figyelmet (MNy. XLI, 33—55; MNyTK. 84. sz. 38—45; vö. DKÉR JÓZSEF: Száz. 1945 — 1946: 3), nem lesz felesleges, ha a magyar királyságra vonatkozó tudósítások ellentétes mozzanataira részletesebben is visszatérek. A császárnál megőrzött információk szerint a honfoglalást megelőző időkig a magyaroknak sem maguk közül való, sem idegen fejedelmeik nem voltak sohasem. Hét törzsük vajdák vezetése alatt élt, akik közül abban az időben Levedi volt az első. A magyarok a honfoglalást megelőzőleg három esztendőn át együtt éltek a kazárokkal és együtt harcoltak velük a kazárok minden háborújában. Vitézségükért, amelyet mint a kazárok szövetségesei tanúsítottak, a kazár kagán egy előkelő kazár hölgyet adott feleségül Levedi hez. Gyermek azonban nem született ebből a házasságból. Ekkor a magyarokat besenyő támadás érte (889-ben, amint más forrásokból is tudjuk), mire vereséget szenvedve Levediából Etelközbe szorultak. Ekkor a kazár kagán magához hívatta Levedit, hogy a magyarok neki engedelmeskedő fejedelmévé tegye meg őt. Levedi azonban nem érezte magát elég erősnek erre a nagy tisztségre ós maga helyett inkább Almucsit, egy másik vajdát vagy annak fiát, Árpádot javasolta a fejedelemségre. A kagánnak tetszett a Válasz és néhány emberét Levedivel a magyarokhoz küldte. A követek megtárgyalták a dolgot a magyarokkal, akik inkább Árpádot találták alkalmasnak a fejedelemségre. A tudósítás végén a császár ismét megjegyzi azt, hogy a magyaroknak ezt megelőzőleg sohasem voltak fejedelmeik, majd közli, hogy a magvarok uralkodói azóta is kivétel nélkül Árpád családjából valók. Árpád megválasztása után érte a császár szerint a magyarokat a besenyők második támadása, amelv után a magyarok ismét kénytelenek voltak tovább vonulni. Igv foglalták el „mai" hazájukat, ahol a császár szerint a magyarok azóta is élnek. Ugyanerre az időre, pontosabban a 886-ot megelőző másfél évtizedre vonatkozik azonban Dzsajháni bukharai emírnek a magyarokról szóló tudósítása is, amely több arab és perzsa változatban maradt reánk, s amelyet az emir a magyaroknál járt arab és perzsa kereskedők szemtanú-elbeszélései alapján jegyzett fel. Dzsajháni szerint a magyarok szállásai két folyó, mégpedig az Atil (o:Atél, a Don török neve) és a Duna között vannak. Szemben velük, a Duna túlsó (déli) partján a w.n.n.d.r-ek (az onogundurok, vagyis dunai bolgárok) népe él. A magyarok egy király uralma alatt állnak, aki a kündá méltóságnevet viseli, de semmilyen fejedelmi funkciót nem végez, hanem helyette a dzsila (vagyis gyula) nevű másodkirály intézkedik minden lényeges kérdésben. A továbbiakban Dzsajháni információkra hivatkozik, amelyek szerint a kazárok a „régebbi időkben" a magyarok és inás szomszédos népek támadásaitól féltek és ezért körülsáncolták magukat. Egyébkent a magyarok Dzsajháni szerint nomád életet élnek, mint a többi türkök, és az összes szomszédos szakláb (szláv) törzset a hatalmuk alatt tartva rabszolgakereskedelmet folytatnak a bizánciakkal Keres városában. Az arab forrás keletkezési idejének megállapítása szempontjából igen fontos az a megjegyzés, hogv a dunai bolgárok a feljegyzés idején már felvették a keresztyénséget. Ez ugyanis, amint tudjuk, a Boris bolgár kán inegkeresztelkedésót, tehát a 864-et követő évek során, hozzávetőleg 864 — 870 95
