Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Nyugati türk eredetű méltóságnevek (Termacu, barsbeg, Jebu, bayatur): Névtudományi vizsgálatok, szerk. Mikesy S., (1960), 119—25
.131 közül még Ibn a 1-A tir ée Y a' q O b i, a keresztyén arab szerzők közül pedig A g a p i o s is megemlékezik. A kazár vezér náluk is az Ibn Hágán nevet viseli. Az események híre azonban még Bizáncba is eljutott, ahol szintén nagy figyelemmel kísérték a kaukázusi eseményeket. Theophanes ebből az alkalomból (a. rn. 6220) a mohamedán fórrá sokkal teljes összhangban o vloç Xayávov, rov ówáarov Xa^agíag-nak nevezi a török vezért. Különösen fontos azonban Moses Kalan k a t v a c' i örmény krónikásnak, Albánia történetírójának egy eddig ide nem sorolt tudósítása (ed. Tiflis, 368): (jl '/, jpLuntuf u,Jf, h t fuu, g ru, g uthmnL up if.ffí L uufuil yfiunujC, „A következő évben kivonult a kazár uralkodónak a fia, és megölte Jarrahot. . .". C) A „Kagán fia" utoljára T a b a r ínál szerepel, Maslama 732/3. évi hadjárata során. Ugyanezeket az eseményeket még I h n Qutaiba és Elias Nisibenus is leírják, ők azonban a „Kagán fia" kifejezés helyett egyszerűen „Kagán"-t mondanak. Ez a három forrás egyebek között arról is tudósít, hogy a „Kagán fia", illetőleg a „Kagán" Maslama betörése alkalmával elesett. Mindezek a mohamedán forrásadatok T h e o p lı a n e s és Moses Kalankatvac'i tudósításaival együtt félreérthetetlenül tanúsítják, hogy a Barsbeg nevet a kazároknak és az araboknak a 722/3—730-ban vívott harcai idején az átéli nyugati türk („kínai") kagán fia viselte, aki egyben, mint másodkirály, fővezére is volt a türk hadseregnek. Levond eltérő tudósítása, amely laza gondolatfűzéséből ítélve egy hosszabb eredeti egészen rövidre fogott változata, jelenlegi alakját talán felületes kivonatolásnak köszönheti. Kevésbé valószínű, hogy Levond nál valamilyen paleográfiai úton magyarázható, másolói elírásról volna szó. A tudósítás szövege ugyanis nyelvileg teljesen világos, javításra egy általán nem szorul. Levond részlettévedései közé tartozik az is, hogy míg Bal'ami szerint Barsbéget atyja, a kagán küldte sz arabok ellen, Levond szerint ugyanezt, a kagán halála után „a Kagán anyja" tette. Természetesen magától kínálkozik az a lehetőség, hogy az idézett szövegrészletben a Jkíjp : mayr 'anya' szót <•«//•: hayr-ra atya' emendáijuk, az a nehézség azonban akkor is megmarad, hogy Levond szerint Barsbéget egy bizonyos kagán halála után küldték az arabok ellen. Nyelvi szempontból igen érdekeR a török bőg méltóságnév itt jelent kező dL->:b.y.g formája. Az utóbbinak teljes olvasata ugyanis az 0-nak a korai arab feljegyzésű török szórványokban szokásos használatát figyelembe véve nem lehet más, mint *beg vagy *big, az é -- i pedig az á helyén északnyugati, „kipcsakos" török nyelvi sajátság (NÉMETH, Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós 59). A kazár beg méltóságnévnek a X. századból két feljegyzését ismerjük: az egyik az Ibn Fadl&n nál található b.h (a fiáqán b.h összetett méltóságnévben, a másodkirály címében, vö. MHK. 215), a másik fjedig a Bal hi átdolgozóinál szereplő ^ : biig (MHK. 223). Tekintettel arra, hogy Barsbég neve 722—730 táján már é í-vel hangzott, fel kell tennünk, hogy itt a kazár birodalom két egymástól különböző török nyelvéből származó adatról van szó: a bog-ről, amely még a X. században is ugyanig)', továbbá a *beg ~ *big-TŐ\, amely 722—730 táján még -0-vel, a X. század ban azonban már szóvégi spiranssal hangzott (vö. az arab feljegyzésű b.h en kívül még Konstantin császár Tréy adatát is). Más és ebben a pilla 91
