Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Nyugati türk eredetű méltóságnevek (Termacu, barsbeg, Jebu, bayatur): Névtudományi vizsgálatok, szerk. Mikesy S., (1960), 119—25

.131 nevet Levondnál a kagán anyja viseli. Ezt a sajátságos eltéiést KURAT azzal magyarázza, hogy a török népeknél a nők is viselhették ugyanazokat a neveket, mint a férfiak, tehát nincsen semmi kivetni való azon, hogy a kagán anyja és fia egyaránt a Barsbég nevet viselik. Ezzel szemben rá kell mutatnunk arra, hogy a bég & későbbi kazároknál a szakrális jellegű főkirály mellett a tulajdonképpeni király címe volt, akinek legfőbb feladata — mint az itt tárgyalt török betörés esetében is — éppen a hadvezéri teendők ellátása volt. Ez már önmagában is valószínűtlenné teszi, hogy az arab—perzsa forrásokkal szemben Levondnak volna igaza. A mohamedán források azonban egyéb tekintetben sem hagynak kétséget afelől, hogy a kérdéses portya idején valóban a kagán fia, nem pedig a kagán felesége volt a fővezér. Barsbég szerepéről ugyanis a 722—730. évi események előadása során egész sor mohamedán forrás megemlékezik. Ezek pedig nemcsak azt mondják meg világosan, hogy az azerbeidzsáni kazár betörés idején a kagán fia volt a török hadvezér, hanem ismételten megemlítik a kagán fiának nevét, a Barsbég?

t is. Az idevonatkozó adatok a következők: A) A 722/3. évi arab—kazár harcok leírásában Ibn a 1-A t i r elmondja, hogy az arabok Tahit al Nahránr vezetése alatt törtek kazár területre, a kazárok azonban „kiposakok és más törökök segítségével" (wa-a'ánahum qifcaq mina-l-turki wa-gairuhum) visszaverték őket (ez egyben a kiposakok első említése is). A harcokat még ugyanabban az esztendőben al-Jarráh örményországi helytartó vezetése aíatt folytatták az arabok. A „Kagán fia" (Ibn Hágán) Derbendtől északra megpróbált szembeszállni velük, azonban vereséget szenvedett és menekülésre kényszerült. Ibn al-Atír nyomán Ibn Haldun is közli ugyanezt a tudósítást, de sem ő, sem pedig Y a' q ü I) i, aki a „kazárok fejedelmének, a Kagánnak fiá"-ról beszél, nem említi a Barsbég nevet. B a 1'a m i ezzel szemben ugyanezekről az eseményekről szólva név szerint beszél Barsbég-ről. „az átkozott Kagán fiá"-ról, a esagatáj Derbendnáme pedig azt is megmondja, hogy Barsbég székhelye az Átélnél, tehát a Volgánál volt. Igen fontos a esagatáj Derbendnáme ludósitásának az a részlete is, amelyben Barsbégről nemcsak egyszerűen mint a „Kagán fiá"-ról, hanem mint a „kínai Kagán fiá"-ról van szó. Ez az adat különösen világosan mutatja, hogy a kazárok szövetségese a nyugati türkök képviselőjeként Atélben székelő kagán fia volt. B) A Levondnál is leírt 730. évi betörési követő arab készülődések hírére Bal'imi szerint a „Kazár király" hívta segítségül a „Kagán"-t, s ez a fiát, Barsbéget küldte az arabok ellen. A „Kagán" ebben az esetben is természetesen az Atélben székelő „kinai" kagánt jelöli. A „kazár király" személyéről és székhelyéről forrásaink nem adnak meg közelebbit. Minthogy azonban a források egy része Barsbég harcainak leírásában „Balangar urá"-t (Şâhibu Balangar), ndnt a kagánon kívül a legfontosabb kazáriai uralkodót említik, a X. századi Mas'üdi pedig megmondja, hogy a kazár uralkodók székhelye régebben Balangar (a Kuma folyó torkolatától nem messze) volt, aligha leltet kétes, hogy a „Matiku Hazar: Kazár király" és a „

Şâhibu Balangar: Balangar ura" kifejezések ugyanazt a személyt jelölik, s hogy a „Kazár király" kifejezés ebben az cselben a tulajdonképpeni, balangari kazár uralkodót jelöli az átéli „kínai" kagánnal szemben. — Barsbég 730. évi betöréséről a mohamedán források 90