Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Nyugati türk eredetű méltóságnevek (Termacu, barsbeg, Jebu, bayatur): Névtudományi vizsgálatok, szerk. Mikesy S., (1960), 119—25

.131 századi Levond (Leontios) is ír. Levond szerint (ed. EZEANC', 101): HL JunftuhmlfWL. IJjupítiui uitTpnfu jnLgfp fi lfnqil\ijhgL CJiuufiunj. puii. Íj/, tfhnujL. uippnjjL fx/íAjgptug npnt-tf flj'-''

puÎLL Ifn^fth: fíppli htnhu tfútjp Lífpftl, npnj uiiniií fp (fluipupfift. ^pujJiııL ınuıjp gopujtfmpfiL np (O'Luptfuj, Ifn. ptp qop piuqnutr tfaLjOuphi fi ıfhputj mfJutupCJiu Cuijng: Ebiien az időben nagy mozgolódás támadt az északi részeken, mert meghalt a kazár ural kodó, akit kagánnak hívnak. Amint ezt látta anyja, akinek a neve P'arsbit' volt, parancsot adott hadvezérének, akit T'arma?'-nak hívnak, hogy Örményország ellen nagy sereget gyűjtsön össze." Az itt említett T'armal' névre a kiváló oroszországi örmény filológus, K. PATKANEAN nyomán már A. HARKAVY orosz hebraista is felhívta a figyelmet a kazár nyelv szórványemlékeiről írt értekezésében (Russische Revue VI/1 [X], 1877. 321). Nálunk GYÓNI MÁTYÁS (MNy. XXXIV, 166, 168; Görög feljegyzéses szórványeml. 132—3) lett figyel mes az adatra, amelyet ő HARKAVY Tarmatsch-a nyomán Tarmacs-nak írt át, és igen helyesen a Termacsu névvel egyeztetett. HARKAVY és GYÓNI nem foglalkoztak az örmény eredetihez fűződő filológiai kérdésekkel: HARKAVY egyszerűen átvette PATKANEAN orosz átírását (TapMan), GYÓNI pedig HARKAVYt követte. Minthogy azonban PATKANEAN átírása itt lényegében az egykorú ó-örmény alakot (T'armai') is pontosan tűk rözi, a TapMOH ~ Tarmatsch ~ Tarmacs átírás ellen semmiféle kifogást nem emelhetünk. Nem kétes továbbá az sem — amint Levond idézett részlete világosan mutatja—, hogy itt valóban kazáriai adatról van szó.— GYÓNI magyarázatával kapcsolatban legfeljebb arra kell világosabban rámutatnunk, hogy a Tarrnai névben a -l nem magyar képző, hanem már az átvett török formában is megvolt. Minthogy a magyar Trrmacsu e-je egy jól ismert magyar elhasonulási jelenség alapján szintén kifogástalanul megmagyarázható (vö. NÉMETH, HonfKial. 292), egy palatalis török eredeti ( *Tirmái) feltevésére nézetem szerint nincsen szükség. 3. A Levond tudósításában előforduló P'arsbit' név inagyará zatára egészen a legutóbbi időkig semmiféle lehetőség nem mutatkozott, mert bár hasonló kezdetű (Pharsman stb.),iráni eredetű nevek az örményeknél és a grúzoknál is voltak, az -it végződésben pedig, a kazárok zsidóságára való tekintettel, esetleg a női neveket képző héber it (vö. .Johüdit > Judit) képzőt is kereshetnők, nyilvánvaló, hogy ezek a magyarázati elemek nem szolgáltathatnak megfelelő alapot a török P'arsbit' név megnyugtató etimológiájához. A megoldás csak a legutóbbi időkben vált lehetségessé, amikor AKDES NIMET KURAT török történész „Abü Muhammad bin A'şam al Küfi'nin KitSb al-futüh'u" című értekezésében (Ankara Üniversitesi Dil ve Tarih-Coğrafya Fakültesi Dergisi VII/2, 1949. 255—73) részleteket tett közzé Ibn A

r t a m al-Küfî X. századi arab történetírónak eddig csak idézetekből ismert művéből és rámutatott arra, hogy a Levondnál említett P'arsbit' név ugyanazoknak az eseményeknek a történetében Ibn A'tamnál is előfordul, mégpedig a . Bârsb.y.g (Barsbég 'Párduc beg') formában. Ami a P'arsbit' örmény alak végződését illeti, a P-t' paleográfiai lag valóban könnyen megmagyarázható, mint egy szerű elírás a g- : g helyén. Tárgyi nehézséget okoz azonban, hogy míg az arab—perzsa forrásokban a Barsbég nevet a kagán fia, addig a P'arsbit' 89