Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Gyarmat és Jenő: Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből [Nytud.Ért. XL/1963/, 230-239.]

61 Ezzel szemben szláv jövevényszavaink bőségben ontják a példákat az első szótagbeli o > a nyíltabbá válásra: ablak < oblok, abrak < obrokb, abroncs < obroSb, akna < okbno, akó < okovb, dajka < dojka, gabona < gnbino, galamb < golobb, halom < cholmb, kaba < tfcoéo, kakas < kokoSb, kalács < kolaSb, kapor < koprb, kasza < /fcoaa, labda < lopUa, panasz < ponosb, tanya < torija, kas < £o/b, pad < podb stb. Ilven jellegű példát a törökből keveset ismerünk csak: karám (LIGETI: NYK. XLVIII, 336-8; SZALAY: MNy. XL, 128) és őn/roaz (GOMBOCZ, TörSzn. 28);

1 érdekes: mindkét esetben aránylag kései török (kun) jövevényszóval van dolgunk. Az o > a fejlődésnek ez a honfoglalás utánra utaló kronológiája talán összeegyeztethető az o > a szláv kronológiájával is. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, vajon nem a magánhangzóból kell-e kiindulnunk a magyar törzsnév első szótagjában ? Valóban a 950 tájáról való Gyermat körül sorakozó Gyormát (Gyormot), Gyurmot és Gyarmat alakok ebben az irányban látszanak vallani; mindenesetre feltűnően emlékeztet ez a fejlődéssor — a köznyelvi alakok különbözősége ellenére — a gyertya, gyertyán példájára, ahol pedig GOMBOCZ (BTLW. 148; OM. II, 1: 90) a következő szótag vagy szótagok dissziiniláló hatását látja. BÁRCZI (Htört. 78) meg az d—d(á) >é(i)—d(á) elhasonulás példái közé felveszi a yeqpáxov (Germath )-ot is. Bármi legyen is a Gyarmat etimológiája, nagyon valószínű, hogy azt a törökben kell keresnünk. A szókezdő (gy < )) vallomásán elindulva alapos okkal feltehetjük, hogy e név ugyanabból a csuvasos jellegű török nyelvből származik, mint a többi honfoglalás előtti gy szókezdős török jövevényszavunk. 5. Konstantinos Porphyrogennetosnál a hatodik magyar törzsnek a neve REVÂY. NÉMETH GYULA e nevet Jeney-nek olvassa, hozzákapcsolja az oklevelekből: Jenen, Jenew, Jenw, valamint egy sor Jenő helynevet Arad, Bács, Baranya, Bihar, Csanád, Csík, Fejér, Krassó, Nógrád, Pest, Pozsony, SzolnokDoboka, Temes, Veszprém és Zala vármegyéből. (Vö. még: GYÓNI, A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei 40—1; MORAVCSIK, Bvzantinoturcica II

2, 109.) NÉMETH e törzsneveket is a törökből magyarázza, méltóságnévnek tartja (mint a Tarján1), s a J-török inaq 'bizalmas, tanácsadó, miniszter' magas hangú *inäk párjának „bolgár-török" változatául feltett *jänäx-re vezeti vissza. 6. NÉMETH GYULA megfejtése — kisebb nehézségek ellenére is — elfogadhatónak látszik. Az egyezés néhány sajátságára, s a belőlük kínálkozó tanulságra azonban hadd mutassunk rá ezúttal is. A) A török inaq méltóságnév megtalálható Árpád-kori török eredetű személyneveink között Inak alakban, sőt a vele etimológiai lag összetartozó inan6 (szintén méltóságnév) is megvan Iruincs alakban (vö. GOMBOCZ, TörSzn. 31—2, 46 — 7). Az Inak s vele együtt Ináncs határozottan elválik a Jenő-tői 1 Az arat törők etimológiája (< ora-) kezdettől fogva bizonytalan volt. GOMBOCZ (DM tschuwassische Praesensfuturum: KCsA. I, 262—6) ugyan megkísérelte a problematikus -t- magyarázatát, de az etimológiát ez a magyarázat sem tudta megmenteni. A helyes magyarázat: HOROER ANTAL: Irt, arat: MNy. XXXVIII, 11—ti. Hangtani és jelentéstani nehézségek állnak az apró (aprit) < *opray útjában.