Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]
90 Végül gondoljunk a „Jüan-ál" már idézett szövegére, amelj- leírja a magyarországi csatát, s kiemeli, hogy a kerel serege hatalmas (Jüan-Sí 121, 4a). A 'magyar nép' értelemben használja a kelâr1 mindenekelőtt Juwaini (QAZWINI 225—6; BOYLE I, 270 -71) és az ő nyomán YVaşşâf (PELLIOT, Notes 128). Végül ide tartozik R a S i d u-'d-D i n művének egy sor helye, ahol kelár és bákyird páros kifejezés együtt jelenti a magyar népet: a) BEREZIN I, 2; CHETAGUROV 73; b) BEREZIN I, 64; CHETAGUROV 103; c) SBŰRNOVA 76. Érdemes jelezni, hogv kerel é s bäkyird található: BEREZIN III, 122; SMIRNOVA 67. Nem kevésbé feltűnő, hogv BLOCHET (132) pulâr olv. bular és bäkyird kifejezésével szemben VERCHOVSKIJ (78 -9) kézirata kelâr és bökyird-ot tartalmaz. 1 20. Már igen korán észrevették (D'OHSSON, BEREZIN), hogy a kerel (kelâr) összefügg a szláv korol, kralj 'király' szóval. PELLIOT rámutatván arra, hogy a szó mindig a magyar (sohasem a lengyel) királyt vagy népet jelenti, határozottan arra gondolt, hogy a magyar nyelvben kell keresnünk az eredetét. A szó magyarázata valóban nem ütközik nagyobb akadályokba. Az eredeti alak (B a i b a r s adatát is figyelembe véve) kirel, kerel; ebből keletkezett a másodlagos keler, ahol az c nyílt hosszú e-t [ = ä J jelent; az r és l megcserélődése a mongolban, esetleg a törökben ment végbe. A kerel szó forrása végső soron a magyar kerály, amelynek ilyen alakját az 1233-ból a ránk maradt emlékből valóban ismerjük. Különben e mellett a király alak is igen régi: 1213-ból a VR.-ban, 1229-től kezdve pedig az emlékek hosszú sorában megtalálható. A magyar szó vegyes hangrendű alakja nyilván ez esetben is török, pontosabban kun közvetítéssel jutott a mongol, perzsa és kínai forrásokba. A magyar szó maga szláv eredetű; közvetlen forrása a délnyugati vagy északnyugati szláv kralj, fontosabb megfelelői csa-horvát králj, sto-nvj. krâlj, kaj-horvát Jcrálj ; szlovén králj; cseh král; szerb krát, ószorb krol; lengyel król; ukrán korólb; orosz karolj. KNIEZSA ISTVÁN kitűnő monográfiájában (SzlJsz. 1/1, 268 — 9) rámutatott arra, hogy a szó mint az állami terminológia része valószínűleg déli-szláv eredetű a magyarban. Igen érdekes KNiEZSÁnak az a megjegyzése, hogv a szó az ukránban és az oroszban a. m. 'lengyel király*. A mongol kori keleti források kerel ( > kelâr, keler) adatát tehát a magyar szókészlet idegenbe szakadt elemei közt kell számon tartanunk. 21. PELLIOT (Notes 199) abból kiindulva, hogv — szerinte a bolar és bakyird a volgai bolgárok és a baskírok nevét jelentette, mielőtt a magvarok megjelölésére kezdték volna használni, arra gondolt némi kétkedéssel, hogy a keler és baky'ird név párnak is hasonló lehet az eredete. Más szóval: eredetileg a kerel is valamilyen keleti (Volga környéki) népnek lehetett a neve. E feltevést támogatná nézete szerint, hogv a forrásokban található néha olvan adat, amely erre az eredeti,,kerel"-r\c pre utalás. így P 1 a n o C a r p i n i a meghódított népek sorában említi aCatora (Karola, Koroia, Córotn, Colona) népet. VV'YNGAERT kérdőjellel utal D'AVEZACTH , aki szerint ez egy „Magna Hungaria" mellett élő törzsnek volna a neve. E magyarázat alapja a névnek Carola. Koroia változata. PELLIOT teljes joggal elhárította BRETSCHNEIDER és az ő nyomán RISCH magyarázatát, amely szerint itt a karluk népről volna 1 Kuk n u-'d-D i ıı H a i b a r a (inegh. 1325.) krónikájában ÓH Nuwairi (megh. 1333.) enciklopédiájában előforduló egyik nevel egyesek LíruX-nak olvasták, és Krakkó nevével próbálták azonosítani, mások szerint kirel vagy Icrul volna a helyes olvasata, és a lengyel király címét jelentené. Az erre vonatkozó adatokat, a róluk szóló részleteket részletesen tárgyalja I'KLI.IOT, Notes 115 kk.
