Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]

91 szó. D'AVEZAC a név magyarázata alkalmával utal Albertus Campense egyik levelére, amelyet VII. Kelemenhez intézett (1523 1534.), s amelyben a Moszkvától északra a tengerig lakó népek közt szó van ezekről a ,,bálvánvimádók"-ról: Ii luhri, liCoreli, Ii Baschirdi et Ii Czeremissi. Kgyedül a Ii Coreli kétes a népnevek közül. Földrajzi és történeti okokból PELLIOT elhárítja a Karéliával való egybevetést; helyette egv olyan kisebb népre gondol, amely a baskírok közelében élt, s velük együtt került volna a mongolok meghódított népei közé. Eredetileg a mongolok azt a népet nevezték volna kerelnek, s innen került volna aztán később a magyar nép mongol kori nevei közé. PELLIOT feltevése kétségtelenül szellemes, de a feltevésnek alapvető nehézségei vannak. Piano Carpini jegyzékében a meghódított népek olyan szeszélyes geográfiai sorrendben következnek egymás után, hogy pusztán a jegyzék alapján alig volna lehetséges közelebbről meghatározni e népek valóságos lakóhelyeit. Bár a karjalaiakkal való egyeztetés valóban nem magától értetődő, a Corola (Coreli) — kerel egyeztetést el kell hárítanunk. Befejezésül rá kell mutatnunk a kerel (kelär) egyik sajátos jegyére, ami a PELLIOT-féle érvelés szempontjából sem közömbös: a király a magyar nép alkalmi, kései neve, csak a mongol korban nyerte ezt a jelentését, ellentétben a magyar és a baskír nevekkel, amelyek ezt az időpontot jóval megelőzve, már a IX—X. századi történeti forrásokban a magyar nép nevei voltak.